This blog has not yet been rated
Hosszú idő után elképzelhető, hogy felélesztem a blogot tetszhalott állapotából. Ezen post erejéig mindenképpen.
Az egész lényege egy kis önreklám a másik blogomhoz. Elvileg egy kissé személyesebb lesz, mint ez, de majd elválik. Mindenesetre ez a blog megmarad filmes, sorozatos, animes blognak, feltéve ha lesz kedvem ide írkálni.
Nem akarom húzni az időt, aki akarja majd olvassa, kommenteli. Akár mindkettőt.
Baromira régen jelentkeztem új írással, de ezt könyveljük el a nyár számlájára, meg az enyémre, mert őszintén szólva baromira lusta vagyok bármiről értelmeset írni. Kedvem sincs. Pont.
Viszont ahogy így rénéztem a blogra feltűnt, hogy így sokszor magasabb a nézettségem (haha, ami eleve kicsi, szóval nem értem miről beszélek), mintha írnék is valamiről. Egy darabig megtartom eme “jó” szokásomat még és nem írok semmit, hanem csak bámulom a statisztikákat, miközben valami fülemnek kellemes muzsika szól.
Még visszatérek. Addigis “Yippee-ki-yay, motherfuckers.”
Még az elején szeretném leszögezni, hogy baromira nem rajongok a sport animekért, ez talán abból is fakadhat, hogy fiatalabb koromban az akkor a tv-ben is futó, azt hiszem Tsubasa kapitány címet viselő foci témájú anime egy életre elvette a kedvem a műfajtól. Az Over Drive viszont kellemes csalódás volt, megérte a bepróbálást.
Egy 2007-es műről van szó, amiben 26 részen át kapjuk az arcunkba a pg-13 mókát. A téma pedig az országúti kerékpárversenyek. Már csak emiatt is “kötelezőnek” éreztem, hogy belenézzek, ugyanis régebben sokat hajtottam én is a drótszamarat.
A történet nagy vonalakban. Shinozaki Mikoto egy szerencsétlen elsőéves középiskolás srác, nem jó semmilyen sportágban, eléggé különc figura, nem is nagyon szólnak hozzá, nincsenek barátai sem, ráadásul a felsőbbévesek rendszeresen csicskázatják, amit ő készségesen végrehajt.Természetesen szerelmes egy lányba, Fukazawa Yuki-ba, már kisgyerekkora óta. Történetesen Yuki tagokat toboroz az iskola bicikli klubjába, de nem annyira jószándékból, mintsem a jutalék miatt, amit a bátyja ad majd neki, ha beválik a jelentkező. Mint az várható, Mikoto belép a klubba. Szép lassan összebarátkozik Yousuke-val, Yuki bátyjával, aki történetesen a “csapat” vezéregyénisége, illetve ott van még Kouichi is, a kissé visszahúzódó, mindig segítőkész csapatjátékos. Hősünk hatalmas tehetségnek bizonyul, szorgalmasan eddz, a csapat pedig készül az egy hónap múlva esedékes helyi utcai versenyre.
Ami nekem nagyon tetszett, az az volt, hogy nem csak a sport része dominál a sorozatnak, hanem erőteljesen jelen van a humor is. Ez főleg az első pár részben vehető észre, amikor Mikoto próbál beilleszkedni a csapatba, amikor elkezd beszélgetni Yukival, ahogy szépen lassan megküzd a kisebb hétköznapi problémáival. Ugyanakkor később is jelen vanna ezek az elemek, csak már nem ennyire dominánsak. Átveszi a humor helyét a dráma, mert abból is van bőven. Nagyon ügyesen keverték a műfaji elemeket, megfelelő időzítéssel és ami a legfontosabb, nem visznek túlzásba semmit.
Pozitívumként megemlíteném még a karaktereket, illetve a jellemfejlődésüket. Mindegyik karakter, akire kicsit is több időt szántak a sorozatban, annak kellően kidolgozott jelleme van, sosem egyoldalú, kétdimenziós személyiségek, ráadásul fejlődésre is képesek. Jó példa erre Mikoto, aki rengeteg változáson megy keresztül, több féle szempontból is. Megemlíthetném Yousuke-t is, aki mindig is kissé “önző” volt, a csapatjáték sosem volt az erőssége, de ahogy halad előre a történet, látszik, hogy ő is tud azért változtatni a dolgokon.
Ide írom még az openinget és az endinget. Az opening kellőképpen pörgős, tetszett, szépen animált, felpörget az epizód kezdetére. Az ending nemrossz, de miután megkapta a második verziót a sorozat, akkor már mindig áttekertem, egyszerűen nem illett a hangulatomhoz az a nagyon lassú szám oda a végére.
Abszolút pozitíumként lehet még felhozni azt, hogy a laikusoknak betekintést nyújtanak valamilyen szinten az utcai versenyek menetébe. Megtudhatjuk többek között, hogy hogyan is épül fel egy csapat, a csapaton belüli pozíciókat, illetve az egyes tagok szerepét a verseny alatt. Ezen felül ott van még a taktika, hogy hogyan lehet nyerni egy versenyen, az egyes tagok hogyan járulhatnak hozzá a győzelemhez. Persze, gondolom én, nem minden információ teljesen valós, de se igazolni, se cáfolni nem tudom.
Akkor jöhetnek a negatívumok, mert semmi sem tökéletes. Kezdésnek ott van a néhol baromira zavaró időhúzás, amitől a falra tudtam volna mászni. A régi Dragon Ball-os időket juttatta eszembe, de szerencsére itt nem megy ez sok-sok részen keresztül. Végülis túl lehet lépni rajta.
A másik a néhol baromi rosszul elhelyezett flashbackek voltak, amik igaz, hogy segítettek jobban megismerni a karakterek múltját, de mondom, néha baromi idegesítő volt, hogy pl a verseny közepén ezzel megy az idő.
A harmadik a verseny, ami durván 10-13 részen keresztül tart. Na most ezt szerintem le lehetett volna faragni 9-10 részre is, kicsit átalakítva a részeket, máshova elhelyezve a flashbackeket. Igazából annyiban volt ez zavaró, hogy sokszor félbeszakították az eseményeket. Amikor már újra rápörögne az ember a versenyre, akkor megint kirántanak minket és újra mást nézünk.
Az utolsó amit felhoznék, az pedig az, hogy a sorozat egyszerűen folytatásért kiált. Sajnos a mangát nem olvastam, de az egyik kolléga beszámolójából megtudtam, hogy annak nem így van vége (mellesleg az egész sorozat ugyanígy kezdődik, ugyanazzal a rövid képsorral). Nos, ezt döntse majd el mindenki maga, hogy rossz-e, vagy nem, de én el bírnék viselni egy második évadot.
Végszónak annyit, hogy bátran ajánlom mindenkinek, izgalmas, humoros sorozat, amiben dominál a biciklizés, de ugyanakkor tanulságos történetet is kapunk. Nem csak sport anime rajongóknak lehet szórakoztató, jó példa erre az enyém, szinte kedvet kaptam újra a kerekezéshez. Sport anime rajongóknak kötelező választás lehet. A pontszám pedig 8/10.
Még a múltkor eldöntöttem, hogy nem fogok részenként blogolni semmit, egyszerűen nem az én műfajom, hogy minden epizódról írjak egy oldalt, meg időm sincs rá. Helyette összedobok majd időnként egy-egy ilyen postot. Na akkor jöjjenek azok a sorozatok, amiket jelen pillanatban követek:
- Wolf’s Rain: A 6. résznél járok, anno elkezdtem már egyszer, de valamiért félbehagytam. A történet tetszett már akkoris és a karakterek nagy része szimpatikus is volt, de akkor is az volt vele a bajom, mint most, hogy egyszerűen baromira lassú. Legalábbis nekem. Ami érdekes még, hogy itt zavar a lassúság, de más sorozatnál meg kifejezetten tetszett.
- Code Geass R2: 13 rész után annyit mondok, hogy WTF. Nem tudom pontosan most, hogy melyik rész volt az iskolai filler, de az nagyon nem kellett volna, kicsit fel is húzott agyilag ott a sorozat, de utána szerencsére jobbra fordultak a dolgok. Attól az egy résztől eltekintve szerintem tartja az első évad színvonalát, néha baromi jó dolgokat húznak meg a készítők, egy-két alkalommal viszont mellényúltak, de összességében pozitív az összkép idáig.
- Macross Frontier: A Macross Zerot imádtam és már akkor eldöntöttem, hogy meg fogom nézni az eredeti sorozatot is egyszer, plusz a Plus is rajta van a listán. A Frontiert viszont nézni kell, ha már most megy, és milyen jó választás volt. A sorozat látványorgia, ezt nyugodtan elismerheti mindenki, baromi szépen animált, látványos, néha BSG-re emlékeztető harcjelenetekkel. A karakterek többsége szimpatikus, bár főhősünk mintha kissé nőies lenne. Mondjuk ez teljesen lényegtelen, a sorozat a 10. részbeli kikacsintásával (a filmforgatásról beszélek, amikor a Zero-t forgatják) teljesen megvett kilóra, úgyhogy bármilyen szar lesz a folytatás én végignézem. A 13. rész jön majd most nálam, kissé ezzel is lemaradtam.
- Soul Eater: Megintcsak le vagyok maradva, egyrészt mert a Rumbel féle verziót követem, másrészt meg belefér, hogy várni kell rá, úgyis van mit nézni mellette/helyette. Jó kis ökörködés ez, ahogy azt már írtam korábban is. Viszont a Black Star – Tsubaki páros bekerült a kedvencek közé azután a rész után, amikor Tsubaki megmutatta, hogy tud ő is harcolni, méghozzá nem is akárhogy.
A legnagyobb élményt a végére hagytam, ez pedig nem más, mint a:
- Tengen Toppa Gurren Lagann: Érdekes kis sorozat, iszonyat hangulat árad belőle, baromi szép és jobbnál-jobb karaktrekkel pakolták tele. Az már más kérdés, hogy egyik sem normális, a történet is vicces és úgy általában a sorozat nem veszi magát komolyan, de ez tetszik benne nagyon. Modjuk ez főként az első felére igaz, mert a későbbiekben áthajlik drámába főképp, az egy-két viccesebb jeleneten kívül nem volt az, mint az első 14-15 résznél, hogy könnyesre röhögtem magam. Most így 19 rész után baromi elismerően bólogatok, hogy ez bizony kurvajó és benne lenne a top10es listámban, feltéve ha csinálnék listákat. Ja igen, mégvalami. Azt már az elejétől fogva gyanítottam, hogy Rossiu egy köcsög, de most már végképp beigazolódott az elméletem. Die Rossiu, DIE!
A közeljövőben megpróbálok valami értelmeset összehozni a Gankutsuou-ról, mert pár napja fejeztem be, de még erőt gyűjtök, hogy ne komplett baromságokat írjak róla. Baromira tetszett, éppen ezért ‘csak jót, vagy semmit alapon’ próbálom megírni majd a véleményemet.
Ultrabrutál Punisher trailer egyenesen a Comic Con-ról. A bodycount megvan, a zene is passzol szerintem, ráadásul Ray Stevenson kurvajó választásnak néz ki eddig. Várós.
Végre van olyan trailer, amibe nem pofáznak bele a háttérből, szóval lehet nézni a legújabb Miyazaki film előzetesét.
Ütős kis Watchmen trailer, remélhetőleg a film is ütni fog rendesen. Nem is érdemes a részletekbe menni, a hangulat egyelőre megvan.
Anno láttam a trailerét ennek a filmnek, amiből nagyjából leszűrhető volt, hogy mit is kaphatunk majd, ha megnézzük. Az ígérteknél se többet, se kevesebbet nem nyújtott és ez jól is van így.
Benjamin Finnegan kincsvadász, elvált a feleségétől, Tesstől. Annak a 18. században elsüllyedt spanyol hajónak a rakományát keresi, amit “a királynő hozománya”-ként emlegetnek. Ez baromi sok aranyat, drágakövet és mindenféle értékes cuccot takar. Egy a baj, mégpedig az, hogy Bennek baromi sok a tartozása, kb 60000$-al lóg a helyi nagymenőnek, akit TapsiHapsiként (igazából fogalmam sincs minek fordították a szinkronban, az eredetiben Bigg Bunny, de a kritikában marad tapsiHapsi) ismernek és rapper. Ráadásul nem nézi jó szemmel, hogy Ben elsüllyeszti a hajót is, amivel keresték a kincset, a pénze meg benne áll a kutatásban. Amikor azonban Nigel Honeycutt, a multimilliárdos Kay Westnél köt ki, Ben meglátogatja. Persze Nigelnél dolgozik a volt neje is, de Ben meggyőzi Nigelt, hogy keressék meg a kincset, hisz ehhez ért ő igazán. Pontosabban a kincskereséshez, az ahhoz való pénzszerzéshez, illetve a harmadik kérdésre a felesége megadja a választ. TapsiHapsi persze felbérel egy riválist, bónuszként megfenyegeti Bent, hogy neki bizony kell a kincs.
Ennyi lenne hát a hatalmas történet. Nem egy nagy eresztés, de nem is vártam semmi komolyat ehhez a filmhez. A színészek sem teljesítenek valami egetrengeten karaktereik szerepében, de van akinek ez csupán rutinmunka. Donald Sutherlandről beszélek. Ugye Kiefernek baromi jól megy az egyszemélyes hadsereg megformálása, Donaldnak pedig csupán ki kell ráznia a kisujjából a milliárdos úriembert. Aztán ott van még Matthew McConaughey, aki hozza a kívül-belül szörfös dude-ot, semmi extra, maradjunk az átlagosnál, van pár jobb pillanata azért. Kate Hudson játéka nekem viszont tetszett, ráadásul elbűvölő is tud lenni indennek a tetejébe. Sidekicknek van egy Ewen Bremmerünk, Alexis Dziena pedig szállítja a tipikus eyecandyt.
Amiért működött nekem ez a film, mert egyrészt kevés kalandfilmet kapunk mostanában, másrészt pedig baromi jó trópusi hangulat árad az egészből, a helyszín gyönyörű, az egész könnyed, nem akar láthatóan semmi mélyebb gondolatot beleszőni az egészbe és ez jól is van így. A szép látványon kívül kapunk még rengeteg víz alatti képet, ami megintcsak jó, aztán van egy kis csihi-puhi, üldözés, futkározás meg akció, ahogy az lenni szokott és kell is.
A film jellegéből adódóan az egyik negatívum, hogy nem nagyon ismerjük meg a karaktereket, holott azért szereznek egy-két jobb pillanatot így is (pl a meleg szakácsokon lehet azért vigyorogni néha), a másik pedig, hogy jellemfejlődést ne várjon senki. Ezt már nem is írom a negatívumok számlájára, mert nem is vártam, de gondoltam megemlítem. Még idevésem, hogy az egy-két következetlenségen és szerintem hülyeségen, illetve hibán kívül a történetben nem kívánok nagyon negatívumokat emlegetni.
Végszóként annyit, hogy egy unalmasabb délutánra ajánlható a film, vagy azoknak, akik csupán kikapcsolódni akarnak, de túl sokat gondolkozni nem. Kincskeresős-kalandfilmes embereknek is megérhet egy próbát. Részemről 5/10, lévén egyszer simán jó volt, de az újranézése nem valószínű.
Netezgetek itt éjszaka nyugodtan (többé-kevésbé), amikor ráakadok erre az oldalra. Egy igazi gyöngyszemről van szó, bár nem mai darab. Néhányan lehet, hogy ismerik is. Én konkrétan ezen “post” elolvasása után (és közben is) sírtam a röhögéstől. Amúgy nem vagyok Mac meg Apple utáló, Ipod-om is van, meg szívesen beruháznék egy MacBookra, de a gyerek egyszerűen vicces, függetlenül attól, hogy baromira tapló stílusban ír.
Looks like your Macs aren’t perfect after all, which leads me to my second point:
2. Fuck you.
Itt van még egy összehasonlítás, iPhone kontra Nokia E70.
You’ve probably never heard of the E70 because Nokia’s marketing team is busy finding every last dick in the universe to suck, so I’m going to do their job for them and tell you about this product. And no, I’m not being paid to do this. I’m just tired of the iPhone fanboys shooting huge sticky wads and high-fiving each other (literally) over their stupid cellphones.
First of all, the E70 has a full keyboard, not some shitty stripped down, tap-and-pray smudgy piece of shit. Nokia uses a technology that’s even more advanced than the iPhone’s tap screen, allowing you to actually feel the keys you press as you’re pressing them! The technology is called “tactile response,” and it allows you to do things like dial a phone number without staring at your screen like a shit-chucking ape. In fact, every other cellphone ever made has this technology, sometimes called “buttons.”
Azt még ideírom, hogy nem csak az applet szidó írások vannak, elég változatos a felhozatal.
Na ha már volt trailer korábban, akkor kipakolom a készülő játékról is a gameplay videot. Engem nem győzött meg, de ha belegondolok, hogy a filmből-játékot, illetve játékból-filmet adaptációk általában szarok, akkor nem is várok sokat.
Kommentek