Alapsztori így az elejére, csak hogy képben legyünk:
Állami rendőrség – Ír maffia. Mindkét szervezethez beépül egy ‘tégla’. A rendőrség ugy próbálja lekapcsolni a csúnya gonosz Frank Costello-t (Jack Nicholson), ők meg csinálják a saját üzleteiket. Mikor kiderül, hogy tégla van mindkét oldalon, beindul a gépezet, le kell buktatni őket, és ‘kezelni’, ki-ki saját módszerei szerint tenné mindezt.

Kezdem egy kis felvezetővel, hogy hogyan is álltam én ehhez a filmhez mielőtt ma leültem megnézni. Ugye jóelőre lehetett hallani, hogy húú új Scorsese film, milyen fasza, jó le a sztori, ezmegaz. Aztán lement moziban, és folyamatosan hallottam vissza emberkéktől, hogy ilyen meg olyan jó. És, hogy Scorsese mekkorát alkotott.
Na szóval ma meglestem, és hát nekem az Infernal Affairs még mindig jobban tetszik. Bár lehet csak az újszerűsége miatt, nem hálivúdi annyira, bár még ez se zavar, szal ez nem lehet a gond. Mikor anno láttam, akkor még nem láttam túl sok ázsiai élőszereplős filmet, animét annál többet. (Én lenni anime-fan) Ami miatt jobban tetszhet az talán a hangulata, vagy hogy sokkal inkább fenntartja a feszültséget, a Departedben nem éreztem ezt, biztos bennem van a hiba.
A szereposztás valami zseniális, ezt el kell ismerni, és azért hozzák is magukat szépen. Biztos nem lehetett egyszerű összeszedni egy film erejéig DiCapriot Alec Baldwint, Jack Nicholsont, Matt Damont, Martin Sheent, Mark Whalberget. Azért a 24-ből visszaköszön itt James Badge Dale (Chase), plusz Vera Farmiga (U.C.Undercover, Touching Evil, Roar, Running Scared). Vera Farmiga a Running Scaredben tűnt fel először, ott tűrhetően játszott, és hát ugye édes kis eyecandy.
Na kiemelném még DiCapriot, most it kurvanagyot játszott, Nicholson mellett legjobb volt. Amolyan egalra értékelném a teljesítményüket, bár Nicholson amilyen mimikára képes az valami durva. DiCapriot meg lehet leköcsögözni, anyázni és hasonlók, a titanicos nyálgépes félresiklása óta (meg már előtte is szvsz) bőven bebizonyította, hogy kurvajó színész ilyen filmekben mint Gilbert Grape, The Beach, Catch me if you can.
A másik dolog a zene, ami jó. Ezek az ír dallamok bizony fülbemászók. Most már megnemmondom mik mentek még a film alatt, de határozottan hozzátett az élményhez.
Annyit ideírnék még, hogy pronak felhozható a több akció, több gyilok. Bár, mint már fenntebb írtam az Infernal Affairs enélkül is iszonyat feszültséget tartott fenn.
Na nézzük mi nem tetszett igazából. Ami nem kapcsolódik annyira a filmhez az az, hogy Scorsese pont ezért kapott oscart, és miért nem egy Casino-ért vagy egy Goodfellas-ért. Na mind1. A másik, szintén nem létfontosságú, hogy ez egy remake. Amivel nem is lenne semmi bajom, ha valami pluszt adna a filmhez, de nekem ez nem tűnt fel. Leírom harmadszor is, szerintem az eredeti jobban adagolta a feszültséget, a végén a drámázás is jobb volt. Bár annak örülök, hogy nem tocsogott a Departed a nyálban a végén. Pozitív.
Igazából most kihozom, hogy nem is nagyon találok hibákat, meg, hogy nem is olyan szar film ez a Tégla. Persze, aki nem látta az eredetit, annak biztos, hogy tetszeni fog, mert alapvetően nehéz lett volna elbaszni a profin bevált receptet… Mondjuk Scorsesetől valami eredetibb filmet vártam volna, de hát ez van.
Alapból úgy indultam neki, hogy szarráfikázom, de alapvetően néhány dologtól eltekintve tetszett. Úgy látszik öregszem … 7/10
Kommentek