Highlander: The Search for Vengeance

Bevallom őszintén, sohasem voltam nagy Hegylakó rajongó, ettől függetlenül láttam persze a filmeket, meg a tv sorozatból is pár részt, de sosem éreztem úgy, hogy nagyon odalennék a történetért. Mikor láttam, hogy készült a sztoriból egy anime movie is, akkor viszont tudtam, hogy meg fogom nézni, már csak a látvány miatt is, mert a képek magukért beszéltek és mindehol azt olvastam, hogy az akció az jól kivitelezett, a film pedig pörög.

Azt még az elején le szeretném szögezni, hogy nem tudom megmondani, hogy mennyi köze van az eredeti franchisehoz, mennyire illik bele a képbe ez a film. Valószínűleg nemnagyon, igazi rajongóknak valószínűleg csalódás lesz. Én viszont elvárások nélkül ültem le nézni. Pontosabban kevés elvárással.

Főhősünk természetesen egy MacLeod, mégpedig Colin, aki i.sz. szerint 120 körül élt és a kelták oldalán harcolt a rómaiak ellen. Sok esélyük természetesen nincs és mint várható, a rómaiak lemészárolják őket, de ennek tetejébe még Colin feleségét, Moya-t keresztre is feszítteti Marcus Octavius. Colin természetesen bosszút esküszik és mivel mindketten halhatatlanok, ezért küzdelmüknek semmi nem szab határt. Korokon keresztül folyik küzdelmük, 2000 év után pedig egy apokaliptikus jövőben teljesedik ki.

Jut eszembe apokaliptikus jövő, ahol megszűntek a nemzetek, dúl az anarchia, kiskirályok uralkodnak emberek felett városállamokban, ahol az emberek egy része behódol nekik, akik viszont nem, azok csatornákban és az utcán próbálnak életben maradni. Természetesen Marcus is egy ilyen városállam ura.

A történetben valljuk meg túl sok eredetiséget nem találni, nem kell agyafúrt csavarokra számítani és még gondolkozni sem kell túl sokat. Valószínűleg nem is ez volt itt a cél, hanem egy látványos, a kor színvonalának megfelelő moviet csinálni. A látványra semmi panasz nem lehet, egészen pazar, szépen kidolgozott, részletes. A lepusztult város marhára hangulatosra sikerült, érezni lehet a nyomort és a mocskot. A harcjelenetek szépen megkoreografáltak, látványosak. A filmzene nem rossz, de nem egetrengető.

A filmet Kawajiri Yoshiaki rendezte, akinek többek között a Ninja Scroll-t és a Vampire Hunter D-t is köszönhetjük. Az azokra jellemő rajzstílusból már a film elején látszik, hogy ki követte el. Mondjuk ez legfőképpen a karakterdizájnban látszik.

Akkor értékeljünk. A pozitívumokat fentebb leírtam, azokat nem lehet elvitatni a filmtől. Aki egy pörgős akciómozira vágyik, az nyugodtan nézze meg, nem fog csalódni a látványban. Az viszont tény, hogy a rajongóknak csalódást fog okozni (szerintem), mert nemhiszem, hogy túl sok mindent hozzátenne, vagy átértelmezne a témában, egyszerűen felhasználva a Hegylakó címet egy új környezetbe helyezi, mégpedig a jövőbe. Részemről egy 6/10-et megérdemel, amolyan egyszernézős.

A History of Violence (Erőszakos múlt)

Megnéztem a pótolni való Cronenberg filmet az Eastern Promises hatására és nem kellett csalódnom. Úgy alakult, hogy végül beszereztem és még aznap leültem megnézni, megfelelően rákészülve.

Kezdjük az alapokkal. A film baromi erős kezdéssel nyit (egy motelban 2 rabló garázdálkodik). Aztán váltás, kisváros, Millowbrooks, Indiana. Emberünk Tom Stall egy helyi kávézó tulajdonosa, van egy felesége, kislánya meg egy fia. Igazi csendes kisvárosi életet él. Egészen addig, míg két idegen be nem jön egyik este a kávézóba és ki nem akarja azt rabolni. Ekkor Tom úgy ahogy kell kinyírja őket, megmentve ártatlan vendégeit, egyből bekerülve a helyi és nem helyi lapok címlapjára, mint helyi hős aki elbánt a rosszfiúkkal. Na innentől kezdve felfordul az élete. A városba jön Carl Fogarty, egy philadelphiai maffiózó, aki azt állítja, hogy ő Joey Cusack és miatta vesztette el a bal szemét. Meg persze azt, hogy ő, Joey is egy volt közülük valamikor és a testvére keresi. Menjen velük philadelphiába. Mikor megfenyegetik a családját, akkor újabb zűrzavar keletkezik és úgy néz ki Tomnak le kell számolnia a múltjával.

Viggo Mortensen megint csak nagy király, mint az Eastern Promisesben is volt szerintem, csak itt ugye más oldalon áll, baromi jól hozza ezt a kisvárosinak tűnő figurát, aki néha hirtelen váltással “átalakul” és eltesz láb alól pár embert. A többieket sem érheti panasz, Ed Harris nagyon badass, William Hurt meg kellőképpen hozza a kicsit idióta bátyust. A feleséget játszó Maria Bello sem rossz, sőt néha kifejezetten jó, de összességében nem vágtam hanyatt magam a játékától. Ashton Holmes viszont, a Jacket játszó srác elég jól hozta a szerepét, a zárkózottabb, balhét kerülő kicsit talán “lúzernek” nevezhető karakterét.

A baromi erős nyitást már említettem, az tényleg betesz, de utána sem szenvedünk hiányt vérben és erőszakban. Van itt mindkettő, igazi brutális jeleneteket láthatunk, amik néhol eléggé sokkolóak is lehetnek, no nem úgy, mint egy horror, de egy elnyomott bazmeget biztos, hogy kiváltanak.

A viszonylag lassú történetvezetéshez szerintem passzolt a zene, meg az is tetszett, ahogy fel volt szépen építve minden, lassan de biztosan, hogy még nagyobbat üssön. Ugye a film elvileg egy képregény adaptáció, arról viszont nem tudok nyilatkozni, hogy mennyire hű az eredetihez a film, mert azt nem olvastam.

Végszónak annyit, hogy megérte megnézni ezt a filmet, jobb az Eastern Promisesnél, de végülis teljesen más. 8/10-et megérdemel bőven. A vége erős bazdmegelést váltott ki belőlem, mert meglehetősen érdekesen zárul a történet. Aki látta, az tudja miről beszélek. Mindenesetre ajánlom mindenkinek, érdemes megnézni, rendesen üt azért néhol és nem utolsó sorban el is lehet gondolkodni néhány dolgon a filmmel kapcsolatban.

Gunsmith Cats

Úgy ültem le ez elég az anime elé, hogy egy rövid, de annál akciódúsabb történetet vártam, rövidsége adódik abból is, hogy ez egy mindössze 3 részes OVA, meg abból is, hogy egy-egy rész kb 24-25 perc, ha nem számítom az openinget és a végefőcímet. És hogy teljesítette-e az elvárásaimat?

Nézzük gyorsan, hogy miről is van itt szó. Adott két fejvadászlány, Rally és May. Egy fegyverboltot is vezetnek ketten, mindkettőjüknek megvan a “szakterülete”. Rallynek a kézifegyverek, míg Maynek a robbanóeszközök. Egyik nap mikor lekapcsolnak egy drogcsempészettel vádolt férfit, akiről kiderül, hogy illegális fegyvercsempészethez is köze van. A rendőrség – vagyis egy Bill nevezetű rendőr – megkéri őket, hogy segítsenek lelplezni a bandát. Ehhez be kéne épülni ésatöbbi. Persze nem akarnak belemenni, míg egy kisebbfajta zsarolás megoldja ezt a problémát, okos gyerek ez a Bill, a segítségért cserébe a lányok megkapják az engedélyt az illegálisan tartott fegyvereikre.

A háromészes OVA-ban sajnos nem jut elég idő a karakterek részletes bemutatására, ezért érezhetően az akciókra, illetve a humorra fektették a hangsúlyt. Engem megvettek, mert a poénok azért ha nem is ütöttek, de mindig mosolyt csaltak az arcomra. Az akciók meg egész látványosra sikeredtek, szépen megkoreografált mindegyik és annyira nem is hihetetlenek.

Mivel ez egy viszonylag régi anime (1995-1996), ezért a képi világ mai szemmel kicsit elavultnak tűnhet, biztos sokaknak a karakterdizájn sem fog bejönni, de ha ezen túl tudunk lépni, akkor kapunk egy nagyon jó kis történetet, ahol figyeltek az apróságokra, hangulatfokozó elemekre is. Bill például többször felemlegeti Eliot Ness-t. Eliot Ness volt ugye az az ember, aki anno segédkezett Al Capone megbuktatásában, illetve része volt egy The Untouchables nevezetű rendőri csoportnak. (Készült ilyen címmel egy film is, Sean Connery és Kevin Costner, illetve Robert De Niro főszereplésével, téme ugyanez természetesen. Érdemes megnézni azt is. Mellesleg a lépcsős babakocsis lövöldözés egyik legjobb jelenet amit valaha láttam!) Ja igen, azt nem mondtam, hogy a történet amerikában játszódik. Tipikusan emlékeztet az amerikai krimikre, akciófilmekre a lepusztult sikátoraival, nagyvárosokkal, de még az akciójelenetek kivitelezésében is mutat hasonlóságokat. Az már csak hab a tortán, hogy Rally egy Shelby GT 500-ast vezet! Ezek az apróságok nekem nagyon sokat dobtak a hangulaton, abszolút pozitívumként könyveltem el őket.

A szinkronhangok jók, de ezt már megszokhattuk az animekben, nem egetverő, de hozza azt a szintet, ami elvárható A hangok viszont jók, ahogy felbőg a GT 500-as azt öröm hallgatni. A zenék passzolnak, jó, odaillők, de sokszor igazából fel sem tűnnek és ezt jó értelemben mondom.

A karakterdizájnt említettem, nem mai darab éppen ezért sok embernek nem is fog tetszeni, nekem sem jött be mindegyik karakter megjelenése. Negatívumként talán annyit hozhatnék fel, hogy eléggé rövid darab, éppen ezért nem ismerjük meg eléggé a szereplőket, a történetet is lehetett volna csavarosabbra csinálni, ha van rá idő, de itt nem volt.

Egy rövid könnyedebb kikapcsolódásnak mindenképp ajánlott a Gunsmith Cats, vagy azoknak is akik kíváncsiak régebbi animekre és nem riadnak el a mai szemmel nézve gyengébb látványtól. A 6/10 pontot megérdemli, a fentebb felsorolt negatívumok miatt ennyi, na meg kicsit bejátszik a látvány is.

Ninja Babes from Space

Ha valaki valami irtó gagyira vágyik, akkor itt a neki való websorozat, ami részenként mindössze 3 percet vesz el életéből, de az a 3 perc is sok érte. Egyik haver mutatta eme “remekművet”, amiben néhány nő szétrúgja a gonoszok seggét jól, valamennyire sci-fi környezetben. Nem szép dolog trailer alapján megítélni valamit, úgyhogy megnéztem az első részt is.

Mit is mondhatnék. Ez még a szarnál is szarabb, nincs egy dolog amire azt lehetne mondani, hogy színvonalas. Nem, ez ultragagyi, főleg a harc. Tudom, miért is várok bármit egy ilyen valamitől, nem is, de akkorsem bírtam megállni röhögés nélkül. Viccnek végülis elmegy.

Nem is húzom ezt tovább, akit érdekel az megtekintheti a részeket. Jó “szórakozást”!

Eastern Promises

Szeretem az olyan filmeket, amelyek valamilyen szinten a szervezett bűnözés körül forognak, arról szólnak. Így hát evidens volt, hogy meg fogom nézni Cronenbergtől az Eastern Promisest, még akkor is, ha nem láttam A History of Violence-t (Erőszakos múlt). Ezen hibámat utólag pótolnom kell, mert nálam az Eastern Promises működött, a History of Violence pedig elvileg jobb film. Legalábbis ezt olvastam. Nem láttam sok Cronenberg filmet, úgyhogy mindenki ennek tudatában olvassa ezt. A post valamilyen szinten dícsérő, de őszintén a film vegyes érzéseket keltett bennem. Azért az Eastern Promises megér egy próbát, nézzük miért.

A történet londonban játszódik, ahol egy 14 éves terhes prostituált lány kórházba kerül, majd szülés közben meghal. A gyermekét még világra hozza, egy középkorú szülésznő veszi magához, Anna (Naomi Watts), aki a naplóját is megtalálja. Anna apai ágon orosz. Bácsikája elkezdi lefordítani a naplót, így jut el egy étteremhez, ami Semyon-é (Armin Mueller-Stahl), a londoni orosz maffia egyik tagjáé. Persze Anna ezt még nem tudja. Semyon felajánlja, hogy lefordítja ő a naplót és így rájöhetnek, voltak-e rokonai a lánynak. Itt kerül még a képbe Kirill (Vincent Cassell), Semyon idióta fia és Nikolai (Viggo Mortensen), a sofőr. Ezután megindulnak az események, Semyon el akarja tussolni az egészet, Anna rá akar jönni vannak-e rokonai a lánynak, van még itt családi viszály is, minden ami kell.

A film egyértelműen legpozitívabb tulajdonsága a remek kameramunka és rendezés. London bemutatása, a szürke, nyomasztó város és a film fő témája együtt eléggé hatásos, ehhez passzoló zenével. Az feltűnt, hogy szinte egyik nagyobb nevezetességet sem látjuk, de mégis hatásos, ettől függetlenül egy olyan képet fest a városról, ami alapján elképzelhetjük, milyen is lehet.

Nézzük a színészgárdát. Kapunk egy Naomi Wattsot, akinek karaktere érthetetlen módon beszól, keresztbetesz a maffiának, mintha nem tudná, hogy őt is és családját is kicsinálhatnák eléggé gyorsan. Az erre utaló megjegyzéseket meg is kapja. Aztán van egy Vincent Cassell-ünk aki meglehetősen jól hozta az idióta, határozatlan, önző és irigy Kirillt. Aki viszont viszi a filmet a hátán, az Viggo Mortensen, igazi badass karakterrel, még nem láttam ilyen szerepben, ezért is ütött nekem akkorát a játéka. Már rég levedlette magáról Aragorn figuráját, legalábbis ezek után biztos.

Valahol azt olvastam, hogy Cronenberg öncélú, naturalista, erőszakos, a brutalitást nyíltan bemutató filmeket csinál. Tény, durva volt, de hogy öncélú lett volna? Nem hiszem. Naturalista? Igen. Mégis volt valami abban a jelenetben, ahol egy fagyott hulla és egy metszőolló találkozik. Plusz az egyik legjobb közelharci jelenetet ebben a filmben láttam az utóbbi időben, mégpedig a törökfürdős jelenetre gondolok. Egyszerűen valami fenomenális és mégis nagyon brutális.

Néhány dologtól eltekintve – mint pl a néhol sablonos karakterek, események, fordulatok – egy egész jó kis filmet kaptunk, ami még jobbis lehetett volna szerintem, ha nem így ér véget, teljesen nyitott, simán lehetett volna még folytatni. Ez csak azért baj, mert kevesebbnek tűnik, kiaknázatlan lehetőségekkel. Ok, értem én, hogy menő ha nyitva hagyom a film végét, csak ne így könyörgöm, amikor közben sem voltak olyan hatalmas fordulatok. Ezért és a fentebb soroltakért 6/10

The Kingdom (A királyság)

Utálok bevezetőt írni, úgyhogy rövidre fogom és kezdem a rendezővel, aki nem más, mint Peter Berg. Ő jegyzi a a Friday Night Lights filmet (még nem láttam) és a sorozat pilotját (nagy kedvenc a sorozat), plusz a The Rundown-t, ami magyarul azt hiszem Az amazonas kincse néven futott The Rock-al meg Sean William Scott-al és egész kellemes akciókomédia volt emlékeim szerint. Na most emberünk nagyobb fába vágta a fejszéjét, lévén a téma kínosabb. Mindenesetre ebbe nem mennék bele, mert hülyeségeket nem akarok beszélni. Inkább a filmről.

Az alapszituáció annyi lenne, hogy Szaúd-Arábiában öngyilkos merénylők megterrorizálnak egy őrzött amerikai lakónegyedet, ahol olajkitermelésben résztvevő munkások és családjaik élnek. Baromi sok a halott és a sebesült, az FBI persze elég hamar megtudja a hírt, páran oda is akarnak menni (ugye ilyen ügyekben az FBI jár el elvileg), segíteni a nyomozásban, persze ezt senki nem akarja, de azért csak elintézik. Persze ott is nehézségekbe ütköznek, de a többit nem írom le.

Nézzük a színészeket, utána meg majd a többit. Kapunk egy Jamie Foxx-ot, aki nekem tipikusan az az idegesítő emberke, de pl a Ray-ben vagy a Collateralban jó volt. Itt viszont nem volt vele semmi bajom, nem egy színészfenomén, de azért az akciójeleneteknél hihető volt. Aztán van egy Jennifer Garnerünk, aki nekem eléggé átlagos teljesítményt nyújtott, nem tudnék semmi pozitívumot írni róla, de lehúzni sem. Itt van még Jason Bateman aki egy ilyen mindenkit idegesítő, beszólogatós figurát hoz, nem is rosszul, meg egy Chris Cooper, mint veterán bombaszakértő. Ok, whatever. Ja majdnem kifelejtettem Jeremy Piven-t (Ari Gold – Entourage), aki meglehetősen keveset szerepelt. A legjobb teljesítményt Ali Suliman és Ashraf Barhom nyújtotta szerintem, a többiek karaktere nem tűnt túl eredetinek.

Az a helyzet ezzel a filmmel, hogy két részre lehet osztani. Kapunk egy baromi hosszú felvezetést a végkifejletig, mégpedig ez a nyomozós rész, meg ahogy megérkeznek, próbálkoznak, bizonyítékgyűjtés, helyszín átnézése, karakterek megismertetése valamilyen szinten. Nem rossz ez, csak lassabb a történet folyása. Majd pedig egy hirtelen váltással átcsap a másik részbe, ahol kapjuk az arcunkba a kőkemény akciót. Ha tavaly néztem volna a filmet, akkor majdnem azt mondanám rá, hogy az év akciójelenete az a kb 10-12 perces utcai harc, amit produkáltak. Nagyon profin kidolgozott az egész, profi megvalósítás, látszik, hogy figyeltek a részletekre, a falakat végre átüti a golyó, ilyesmi, viszont még mindig nem tökéletes. Mikor felejtik már el, hogy egy személygépkocsi ajtaja megvéd a lövedékek ellen, ha az előbb meg 2 falat átütött?! A fegyveres harc éltetése mellett megemlíteném még Jennifer Garner kétségbeesett közelharci jelenetét, nekem tetszett.

Az ilyen morális és egyéb témákba nem szeretnék belemenni, mindenki eldönti maga, hogy mennyire szájbarágós. Én személy szerint nem éreztem annak, annyira durva túlzások szerintem nincenek a filmben.

Valami értékelésféle kéne ide a végére már. Nem bántam meg a ráfordított időt, akcióbuziknak ajánlott erősen, már csak amiatt a jelenet miatt is érdemes megnézni a filmet. Ettől függetlenül viszont egyáltalán nem egy húdenagyvalami, néhány változtatással talán több pontot kapott volna, de így marad a 7/10

Perfume: The Story of a Murderer (Parfüm: Egy gyilkos története)

A meg nem nézett jókora kupac film közül úgy alakult, hogy a Parfümre esett a választásom. Elég jó kritikákat olvastam róla különböző blogokon és fórumokon, dícsérték, de valahogy én nem azt kaptam amire számítottam.

Az alapszituációt nem akarom túl hosszan ecsetelni, a lényeg annyi, hogy Jea-Baptiste Grenouille sanyarú gyerekkorát kísérhetjük végig születésétől kezdve, ahogy megjárja az árvaházat, majd eladják egy cserzőműhelybe végül magához veszi egy parfümkészítő mester. Ja igen, majdnem kifelejtettem a leglényegesebbet, emberünknek szuper orra van, minden szagot meg tud különböztetni, már messziről érzékeli. A parfümkészítéssel is így van, érzéssel csinálja és persze kiváló parfümöket gyárt. Nem akarom sokáig húzni szóval leírom, hogy egy sorozatgyilkos lesz belőle, aki nem az élvezet miatt öl, hanem egy tökéletes parfümöt akar kreálni. Mindehhez nők illatát használja fel miután megölte őket.

A film nyitása nagyon erős, ahogy az anya megszüli a gyerekét a mocskos halpiacon az asztal alá. Szinte érezni lehet a bűzt, a mocskot. Ezt végig nagyon jól oldották meg a filmben, ahogy bemutatták az illatokat, szagokat, az dícséretes. Emellett kiemelhetném még a díszleteket, a kosztümöket, mert azok is profin meg vannak csinálva, látszik, hogy komolyan vették. Pozitívumként lehetne még felhozni azt, ahogy bemutatták Grenouille életét, a nem éppen rózsás gyerekkorát egészen addig ahova jutott és a narrálást, amit itt helyénvalónak éreztem. Talán ideírhatnám még azt, hogy nem próbált meg prűdködni a film, nem csináltak mindenkiből szende báránykát. Ja és a végén kapunk az arcunkba egy marhanagy orgiát. Már ha ez pozitívum.

Na akkor jöhet a fekete leves. Mert azért volt negatívum is jócskán. Kezdjük a hangulattal. Sokakkal ellentétben én egyáltalán nem éreztem fergetegesnek, nem tudott túlzottan lekötni. Azthiszem az mindent elmond, ha ideírom, hogy a film felénél kb nyomtam egy pause-t és kimentem rágyújtani. Ezt nem sok filmre mondhatom el. A színészi játékról annyit, hogy senkinél nem éreztem azt, hogy megfogott volna amit alkottak. Volt egy Alan Rickman meg Dustin Hoffman, két nagyobb név, akiknek azért oda kellett volna tenni magukat, ehelyett csak úgy voltak. Arról még nem is beszéltem, ahogy meg volt oldva emberünk szaglása, tisztára mint valami szuperhős, márföldekről megérzi áldozatát, követi, vagy a másik, hogy lezárt üvegfiolán keresztül megállapítja egy parfüm összetevőit. Hogyne. Tudom, én vagyok szőrszálhasogató, de ez akkoris zavart. A zenét nem húznám le, mondjuk azt, hogy nem maradandó.

Fura film volt ez a Parfüm, mert viszonylag nagy várakozással ültem le elé és csalódás volt. Rég untam ennyire filmet és ez meg is fog látszani a pontokon. Ez egy sovány 5/10 részemről. Talán ha elolvasom egyszer a könyvet, akkor majd az jobban fog tetszeni. Igen kedves olvasó, merthogy ez is adaptáció …

Oldboy

A Bossz trilógia folytatódik (legalábbis nálam), megnéztem az Oldboy-t is. Elég nehéz lesz erről a filmről véleményt írni, mert nem egyszerű eset, de megpróbálom. Elöljáróban annyit, hogy a film letaglóz, még órákkal a megtekintése után is a látottak jártak a fejemben.

A rövid felvezető után nézzük miről is van szó. A középpontban Oh Dae Su bosszúja áll. Emberünk egyik pillanatban még hazafelé tart a kislányához, azonban elrabolják és bezárják egy szobába. Etetik, van tv-je, ami az egyetlen kapcsolata a külvilággal, innen értesül arról, hogy feleségét megölték és ő a gyanusított. Szép lassan eljut az őrület határára, megfogadja, hogy kijut és megöli azt aki ezt tette vele. 15 évig volt bezárva, aztán amilyen gyorsan bekerült olyan hirtelen kint találja magát. Elindul hát, hogy megkeresse aki ezt tette vele.

A filmben ugye eléggé fontos szerepet játszik a bosszú, mondhatni ez az alapmotívum, de jelen esetben nem az a fontos, hogy ki tette vele azt, amit, mert eléggé hamar kiderül. Fontosabbak a miértek. Így hát Oh Dae Su bekerül egy “játékba” ahol öt napja van rájönni, hogy miért is zárták be.

Park Chan-wook újra hatalmasat alkotott ezzel a filmmel, minden tekintetben. A kamerakezelés tökéletes, a színvilággal együtt – ami leginkább sötét,vagy alig megvilágított, néhol fakó színekkel operál – eléggé nyomasztó hangulatot teremt. Ha ehhez még hozzávesszük a zenét, ami tökéletesen illik mindehhez, akkor eljututnk arra a pontra, hogy a fotelben gubbasztva tágra nyílt szemekkel nézzük a ravaszul megkevert szálakkal teli egyre súlyosabb történetet. Ahogy halad előre a film, úgy derülnek ki egyre megrázóbb dolgok, amiket nem is gondoltunk volna.

A színészi játék is tetszett, különösen a főszereplőt megformáló Choi Min-sik játéka volt fergeteges a maga módján. Nem egyszerű megformálni egy őrült ember karakterét, de ő még tetézi az arc és szemjátékával is. A szemei őrületet, halált sugároznak, vagy hihetetlen elszántságot, olykor pedig teljesen üresen bámul bele a világba.

Nézzük az erőszakot. A trilógia előző részére is azt mondtam, hogy teljesen odaillő és nem öncélú volt. Az az állításom ebben az esetben is igaz. Ettől függetlenül vér van bőven, meg ügyesen megkomponált, már-már művészi verekedés kalapáccsal, kihúzott fogak, kivágott nyelv, stb. De a bosszú már csak ilyen, véres.

Az Oldboy egy nagyon súlyos film, ami túlmutat a bosszún, helyette (szerintem) sokkal fontosabb kérdéseket vet fel a maga módján. Ezeket nem fogom most ide leírni, mert hatalmas spoiler lenne, aki megnézi, vagy már látta, az úgyis tudni fogja főként mire gondoltam jelen esetben. Más. Sajnos ez az a film, ami nagyon meg fogja osztani a közönséget, sok embernek nem fog tetszeni a lassúsága miatt főként.

Részemről 9/10 jár neki, bár a Sympathy for Mr. Vengeance jobban bejött nekem, de ez a film is kiemelkedő, fejbevág, megforgat, letaglóz. Egyszer kötelező látni.

“Even though I’m no more than a monster – don’t I, too, have the right to live? “

Shoot ‘Em Up (Golyózápor)

Mostanában le vagyok maradva rengeteg filmmel, de azt tudtam, hogy a Shoot ‘Em Up-ra sort kerítek előbb-utóbb, egyrészt mert akció freak vagyok, másrészt a főszereplő páros miatt is. Elöljáróban annyit, hogy ezt a filmet nem kell komolyan venni, úgyhogy senki ne is úgy kezelje, mint egy Bourne filmet, vagy komolyabb történettel rendelkező alkotást. Itt az akción és a szórakozáson van a hangsúly! Nézzük hogy sikerült ezt megoldani.

A történet, mint mondtam teljesen másodlagos, kb odahánytak valamit, hogy legyen, ne csak az akció. Annyi a lényeg, hogy főhősünk, Mr. Smith már a film 3. percében lövöldözésbe keveredik, miközben egy terhes nőt ment meg, majd levezet egy szülést miközben rosszfiúkat irt egy szál pisztollyal és az egész jelenet megkoronázásaképpen ellövi a köldökzsinórt. Majd menekül a gyerekkel, mert anyuka meghalt, később bekerül a képbe Donna Quintano is (Monica Bellucci), akit emberünk részben az anyateje miatt keresett fel, részben mert baromi szexi. Monica Bellucci egy istennő kb. Na van még itt a végén egy vicces/gagyi összeesküvés, fegyvergyárral meg elnökjelölttel meg kisbabák csontvelejével. Több szót nem érdemes erre pazarolni.

Baromi nagy pirospont a filmnek a kurvajó zenékért. Az elején csak tátottam a szemem-fülem, hogy hősünk Nirvana-ra irtja a rosszarcokat. Később is feltűnnek odaillő és jó kis muzsikák. Abszolút megadja az alaphangulatot a lövöldözéshez.

Még az akció kitárgyalása előtt kivesézem a színészeket picit. Clive Owen nagy kedvenc nálam, sajnos nem ebben a filmben mutatja meg, hogy mekkora színész is ő, mindemellett nélküle sokkal szarabb lett volna az egész, nem volt sok dolga, de a cool karaktert hozta. Monica Bellucci meg baromi jól néz ki itt is, de szerepe nem sok van szegénynek. A film legnagyobb alakítása szerintem színészfronton a számomra tök ismeretlen Paul Giamatti játéka volt. (és igen, tudom, hogy tudatlan vagyok amiért nem ismertem eddig!) Egyszerűn nem lehetett komolyan venni a figuráját, olyan idióta, infantilis szövegei, beszólásai, tettei voltak. Ezt most viszont a legpozitívabb értelemben írom ide, tényleg megdobta a funfaktort rendesen.

Nézzük az akciót, mert ez itt a lényeg kéremszépen. Minden más háttérbe szorul, egyértelműen erre van kihegyezve az egész. Nem meglepő már az elején sem, hogy 3 perc és iszonyat lövöldözés, végig ez van, néha pihenésképp 3-8 perces szünet és utána gyakás megint. Mindez baromi látványosan, bár baromira hihetetlen mozdulatokkal, akciókkal, de mégis a legjobb az egészben, hogy tudod, hogy “áá mi a f@sz, ilyen nincs”, de mégis egyszerűen jó nézni. Néha tényleg a Max Payne-hez lehetne hasonlítani, jönnek a rosszarcok, sokan, némelyiknél gépfegyver, főhősünk meg 2 berettával irtja őket. Ennyi.

Én bizony kiosztok rá 8/10 pontot, akcióbuzik nézzék meg, jól fognak szórakozni. Ha meg tetszett a Smokin’ Aces, akkor főleg, mert ez a film kenterbe veri azt szerintem. itt legalább azt kaptam, amire vártam. Egy egyszerű agyatlan kis cool akciómozit. Ezt az igényemet tökéletesen kielégítették. Legyen ez a végszó, meg egy Monica Bellucci poszter.

Sympathy for Mr. Vengeance (A bosszú ura)

Már nagyon régóta meg akartam nézni ezt a trilógiát, legalábbis az Oldboy-t mindenképpen. Amikor pedig megtudtam, hogy lényegében 3 egymáshoz nem kapcsolódó film létezik, mint trilógia, még kíváncsibb lettem. Az Oldboyt az egekbe magasztalták nagyon sokan, csakúgy mint a trilógiát, szóval várakozásokkal telve ültem le egyik éjszaka filmezni. Azt leszögezhetem már az elején, hogy nem kellett csalódnom a filmben, valami fergetegesre sikerült.

Chan-wook Park többi művét nem ismerem, azokról még nem tudok nyilatkozni, de ebből a filmből nekem az jött le, hogy ez a műfaj nagyon fekszik neki. Először egyben akartam írni a három filmről, de miután megnéztem az első részt, ezért úgy döntöttem, hogy megérdemlik a külön bejegyzéseket.

A történet röviden: Ryu egy süketnéma egyszerű gyármunkás, aki nagyon szoros kapcsolatban áll a nővérével, aki viszont történetesen vesebeteg. Transzplantációra vár, de tetézi a bajt, hogy ráadásul még nagyon szegények is. Plusz Ryu-t kirúgják a munkahelyéről. Kétségbeesésében szervkereskedőket keres fel, de ők átverik, elveszik a pénzét, ráadásul a veséjét is. Nincs pénz a kórházi költségekre, hogy a nővérét megműthessék, ezért barátnőjével elrabolják korábbi főnöke, Park elnök kislányát, hogy váltságdíjat kérjenek érte, majd épségben visszaadják a gyereket. Azonban az emberrablás tragédiába torkollik, ami elindítja azon események sorozatát amelyek egy párhuzamosan futó bosszúhadjáratban teljesednek ki.

Ez tipikusan az a film, ami mellett nem lehet elmenni semlegesen, lehet szeretni, nem szeretni, de az biztos, hogy kiemelkedő. Tipikusan az a lassan hömpölygő, székbe szegező valami, amit nem bírok megállni, hogy ne nézzem, még akkor sem, ha durva. Márpedig durva. Erőszak, vér, brutalitás. Mégis úgy van mindez megoldva, hogy egyáltalán nem értelmetlen, része a filmnek. A film néha többet sejtet, mint láttat és ez jó, egyértelműen fokozza a drámai hatást. Mégis olykor-olykor iszonyat durva jeleneteket kapunk az arcunkba. A film nem vicces, talán ha egyszer elmosolyodtam rajta, még a legelején, de utána többet nem fordult elő velem ilyesmi. Elvileg van benne valami humornak nevezhető dolog, legalábbis mások szerint, nekem nem jött át. Sokkal inkáb átéreztem a drámai részeket, csak néztem, szinte nem is vettem levegőt néha.

Karakterek terén érdekes a helyzet, mert kevés olyan film van, amelyik képes egy ilyn témát úgy bemutatni, hogy arra azt mondjam lényegében mindenki részéről valamilyen szinten jogos volt amit tett. Emellett szerintem elég jól sikerült bemutatni mindenkit, nem lógnak csak úgy a levegőben, motivációkat, célokat, érzéseket. Azt is meg lehet érteni, hogy mit miért tesznek, meg legfőképpen miért úgy, még ha nem is értünk velük egyet. A színészi játék is nagyszerű, teljesen hitelesen alakítanak. Neveket nem sorolnék, mert nem ismertem egyik színészt sem, de élvezet volt nézni a játékukat.

Amit még ki kell emelnem, az a képi világ. Nagyon ügyesen, jól fényképezett képek, szép színek, néhol teljesen fakóba átcsapó dolgok, sziluettek – mikor gyalogolnak fel a romos házban és ott művészieskedőnek nem nevezhető művészi képsor. Végre egy film, ahol napjaink hálivúdi csodáival ellentétben nem rángatják a kamerát, még akkor sem ha épp akció van, csak azért mert az a menő. Nem, itt nincs ilyen, nem kell attól félni, hogy kamerarángatás miatt nem látunk valamit. Mondjuk nem is kell ez ide, nem érne semmit, itt az fokozza az élményt, a hatást, hogy szépen le van rakva a cucc.

Negatívumokat nem is tudnék sorolni. Talán valakinek nem tetszik majd a lassabb tempó, de szerintem ez adja meg a hangulat egy részét. Teljesen máshogy hatna ez a film, ha túlzottan pörögne.

A film végén van egy marha nagy csattanó még, amire magamtól nem is jöttem rá, pedig figyeltem végig. Nem fogom most ide leírni, nézzétek meg többször. :P

Zárszó: Bosszúfilmnek tökéletes, a drámai hatás is erőteljes. Igazából egy fotelba szegező alkotás, ami nélkül nem lehet elmenni szó nélkül. Minden filmrajongónak kötelező. A Koreai nyelv pedig ne riasszon el senkit. 9/10-et adok ki rá, mert megérdemli.

A közeljövőben jön az Oldboy vélemény. Plusz bocsi a csapongó stílusért, túl sok minden kavarog a fejemben erről a filmről.