Gone Baby Gone (Hideg nyomon)

Bevezetőnek talán kezdjük azzal, hogy ez Ben Affleck első komolyabb rendezése ezen a rövidfilmen kívül és csak annyit mondhatok, hogy részemről maradjon inkább a rendezői székben, mert ennél a filmnél valami marhajó dolgot művelt. Mondom ezt annak ellenére, hogy alapvetően semmi bajom Affleckel, a Jay és Néma Bob filmekben eléggé bírtam és A felejtés bére sem volt túl rossz, na meg ott van a Good Will Hunting is.

Naszóval a film egy Dennis Lehane regényen alapszik, ami két bostoni magánnyomozóról szól, akik bekapcsolódnak egy eltűnt kislány utáni nyomozásba. Tömören ennyi, de ha nagyon részletezni akarom, akkor mondhatnám azt, hogy a film nem csak a nyomozásról szól, hanem arról is kapunk egy korrekt képet, hogy hogyan változik meg Patrick Kenzie (Casey Affleck) és Angie Gennaro (Michelle Monaghan) élete a nyomozás hatására, illetve még egy pár rendőr is fontos szerepet kap majd. Legyen elég ennyi, nincs értelme többet elárulni, mert a film szerintem úgy üt, ha nem olvasunk utána túl sokat.

Nézzük a színészeket a teljesség igénye nélkül. Összességében elmondhatom, hogy az egész filmre jellemző volt szerintem a visszafogottabb színészi játék, de ez nem tett rosszat neki, sőt, mégjobban átélhetőbb lett az egész, sokkal inkább elhittem nekik, hogy mit-miért tesznek. Casey Afflecket hadd emeljem ki, mindenképpen tehetséges a tesónál, elég erőteljes alakítás volt ez tőle. Most nem sorolnám fel, hogy mikben játszott, ami szerintem jó, itt az imdb link. Kíváncsian várom a Jesse Jamest már tőle. Morgan Freeman amilyen keveset votl a képernyőn, annyira jól hozta a karakterét. Ed Harris meg szokás szerint igazi badass figurát alakított, de a legjobb az egészben, hogy valamennyire mindenkinek meg lehetett érteni a motivációját, nem volt abszolút jó, illetve gonosz, ez tetszett.

Ami marhára tetszett még, az a város, Boston bemutatása. Eljutunk mindenféle helyre, de a film nagyrészét nem éppen a város legszebb részei töltik ki. A színvilág, meg úgy az egész meg még rá is tesz az egészre, fakó színek, komor hangulat, engem meggyőzött. Nem egy vidám film, ez alap, de ahogy haladunk előre a történetben, egyre sötétebb lesz a hangulat, ugyanakkor a legvégére sem kapunk úgymond heppiendet, ezért megintcsak pirospont jár. Ha már dícsérem itt, akkor azt azért még ideírnám, hogy az igaz, hogy nagyon sok dolgot láthattunk már korábban más filmekben, ami itt visszaköszön, de mégis a csomagolás szerintem marhajó.

Negatívumként talán az egy-két olyan jelenetet mondhatnám, ami előre várható volt, kiszámítható, illetve egy-két mellékszereplő nem volt annyira erős.

A végére maradt az értékelés, ami 8/10, nem sorolom megint fel, hogy miért. Negatívumot nem sokat írtam, de az az igazság, hogy marhára bejött a film és kíváncsian várom Ben Affleck további cuccait.

John Rambo

Kezdem azzal, hogy nem vagyok Rambo fanatikus, ezt le akarom most szögezni, de az akciófilmeket meglehetősen szeretem és már ahogy az első trailerek napvilágot láttak, onnantól várom ezt a filmet. Egyszerűen kíváncsi voltam, hogy Stallone mire képes még 62 évesen, meg hogy egyáltalán hogyan “éleszt” fel egy nagy klasszikust. Elöljáróban annyit, hogy sikerült neki.

A történettől semmi extrát nem kell várni, ugye ez a film nem is arról szól, mindenki nagyon jól tudhatta, hogy mire számítson a filmmel kapcsolatban, úgyhogy lépjünk is át ezen. A történet jelen esetben azért van, hogy legyen, meg hogy valami alapja is legyen a gyakásnak. Lényegében annyi, hogy egy csapat misszionárius Burmába tart, hogy segítse az ott élőket, gyógyszereket visznek, stb. Megkérik emberünket, hogy vigye fel őket a folyón, aki kis rábeszéléssel megteszi. Persze csipet-csapat bajba kerül, mikor a falut ahol tartózkodnak épp elkezdik módszeresen eltüntetni a föld színéről, el is kapják őket. Ezután Rambo egy csapat zsoldossal visszatér, hogy rendet tegyen és mint tudjuk neki ez nagyon megy.

A filmet Stallone rendezte és abszolút rendben van az egész, szerintem remek munkát végzett. Színészfronton az van, amire számítottam, kapunk egy csomó nonam, illetve sorozatos arcot, szóval semmi extra. A teljesség igénye nélkül pl. Julie Benz, akit a Dexterben láthattunk, itt nem jut neki túl sok idő és feltűnően hasonló karaktert hoz, mint a sorozatban. Aztán ott van még Paul Shulze, Matthew Marsden, graham McTawish. Mondom, számomra rengeteg noname arc. Persze ott van még Sly is, hozza is amit elvárunk tőle, pl a bődületes bodycountot.

Beszéljünk kicsit a látványról, de már akkor ide veszem az akciót is. Az egyik legbrutálisabb akciófilm volt, amit valaha láttam. Egyszerűen nincs rá jobb szó, brutális. A burmai táj szépségét, nyugodtságát durván ellensúlyozzák a leszakadó és szétdurranó fej, kieső belek, ellőtt lábak, kitépett torok. Nem is sorolom, némelyik jelenet eléggé gyomorforgató, de az egész filmre elmondható, hogy naturalista, Sly azért megmutatta, hogy kell nem pg-13 akciómozit csinálni, darabolás megvan és még cigiznek is, bár hősunk ugye nem.

A karakterekről még pár szót. Egyrészt a mellékszereplőknek sok idejük nincs a kibontakozáshoz, meg nem is azért vannak ők ott, a legjobban pl a zsoldosoknál érződik ez, durván látszik, hogy azért Ramboval nem veszik fel a versenyt. A rosszfiúkról sem tudunk meg túl sokat, de azt biztosan, hogy szeretnek válogatás nélkül halomra lőni embereket, meg “aknafutást” rendezni a foglyokkal. Aztán ott van persze Rambo, aki egy alapvetően szerethető figura, de azért semmiképpen nem állnék az útjába amikor dühös. Viszont marhára tetszettek az egysoros beszólásai, a nagy komolyság közepette akaratlanul felröhögtem. Van azért humor is elvétve, kedvenc rész, mikor hősünk horgászik, íjjal. Hiába na, skill megvan meg amúgyis megteheti. (egyébként egyből egy bizonyos south park epizód ugrott be, amikor a lurkók elmennek vadászni Stan bácsikájával és Kenny rakétával pecázik)

Így a végére marad az értékelés, mégpedig egy 9/10, ami szerintem simán kijár a filmnek. Először vaciláltam, hogy 8, vagy 9 pontot adjak, de részben, mert végre egy igazi régimódi akciómozit kaptunk, plusz remek “múltidéző” is egyben és a fentebbi pozitívumok miatt döntöttem a 9 mellett. Akcióbuziknak ajánlanám, meg rajongóknak, de akinek gyengébb a gyomra annak semmiképpen sem.

The IT Crowd Season 2

Nem tudom milyen bevezetőt írhatnék ehhez a sorozathoz. A sorozat Graham Lineman remekműve, egy angol sitcom, jelenleg két évaddal. Egy-egy évad 6 részből áll. Az első két részt 2006 február 3.-án adták le a Channel 4-on. Na ez eddig elég béna. Akkor közelítsük meg máshonnan a témát. Ez egy sitcom, méghozzá két meglehetősen geek egyén a főszereplő, innen is jön a magyar cím, Kockafejek. Az HBO adta… Naszóval szereted az aláröhögős sitcomokat kockákról? Ráadásul még angol is. Igen? Akkor olvass tovább.

Két főszereplőnk egy multinál dolgozik, mint IT szakember. Egyszer új főnököt kapnak, Jen-t, a nőt, aki marhára nem ért az informatikához. Az első évad lényegében a beilleszkedéséről szól, tele sok-sok baromsággal. A második ugyanott folytatja, szintén sok-sok marhulással, főként “hőseink” munkahelyi viszontagságait kísérhetjük nyomon, de azért néha “buliznak” is, meg vannak azért magánéleti problémáik is. Semmi komolyra ne számítsatok. Nem, másként fogalmazok. Komoly dolgok ezek, de sírvaröhögősen tálalva.

Amik nekem elvitték a sorozatot és ami miatt minden egyes percét élveztem, azok a karakterek. Annyira kockák, hogy már fáj. Egyszerűen súlyos. Az aláröhögés sem volt zavaró, megszoktam már és a poénok tényleg ütöttek. Némelyik annyira abszurd, kifordított, hogy önkéntelenül vigyorogsz magadban, vagy esetleg hangosan röhögsz és azon veszed észre magad, hogy valaki leült melléd és ő is nézi és már ketten röhögtök.

Tényleg nem akarom túlságon ragozni, sitcom rajongóknak egyszerűen kötelező, mégha aláröhögős akkor is, plána ebben a szegényes felhozatalban. Egyetlen negatívuma a rövidsége, de annál inkább fogjuk értékelni és ha már értékelek akkor 9/10.

Készült amerikai remake is, szerencsére a Moss-t alakító Richard Ayoade maradt. Abban nem vagyok biztos, hogy lement-e már a pilot, vagy, hogy egyáltalán lesz-e bármi is a sorozatból…

Prison Break Season 3

Tegnap befejeztem a 3. évadot, de este már nagyon nem volt kedvem írogatni, úgyhogy mára maradt eme feladat. Mit is mondhatnék? Az első évadról nem írtam anno semmit, de az első 13 rész egyszerűen marhajó, persze el kell néznünk jópár dolgot a sorozatnak, de ha képesek vagyunk erre, akkor meglehetősen jól fogunk szórakozni. Mivel sorozatról van szó, kapta is a folytatást ugye, jött a többi rész az első évadhoz, ami jóvolt, de már annyira nem, aztán jött a 2. évad, ami már a “szabadban” játszódott, több kevesebb sikerrel, láthatóan nem tudtak mit kezdeni a helyszínekkel, karakterekkel, meg úgy a szituációval, le is húztam kicsit, de persze voltak azért pozitívumai, a legnagyobb az, hogy vége lett és elérkeztünk a 3. évadhoz. A pilotkritikám itt csekkolható.

Szóval 3. évad, ami már-már az első 13 rész magasságában szárnyal. A történetre nem térnék ki bőven, maximum a tovább mögött néhány szóban, mert egyrészt spoileres, másrészt aki látta már az évadot, az úgyis tudja miről beszélek. Nem szeretném senki szórakozását elrontani, úgyhogy ha nem láttad az eddigi évadokat, ne is olvasd tovább…

Rocket Science

Na ehhez a filmhez nehéz bevezetőt írnom, mert semmit nem hallottam róla, köszönhető ez annak, hogy nemigazán követem nyomon a független filmeket, hypeot meg nem kapott. A filmbuzi adta meg a kezdőlökést a megnézéséhez, ezúton is köszi! Néha találok ott kritikát baromi jó filmekről, amik sajnos nem kapják meg a kellő népszerűsítést. Nade a film.

Főhősünk, a kissé fura dadogós srác belép az iskolai vitacsapatba, többek között a szerelem miatt. Vagyis a lány meghívja a csapatba, hogy belőle jó tag lenne, mert a fura emberekből lesznek a legjobbak, meg amugyis meg akarja nyerni az állami bajnokságot, ha már az előző társa miatt nem sikerült múlt évben. Mellesleg a srác szülei elváltak, van egy szintén fura bátyja, akiről nem bírtam eldönteni, hogy kleptomániás, vagy csak szimplán ellop dolgokat, de emellett még kényszeresen napirendet is ír. Mindenesetre a film többről szól, mint a vitacsapatról, többek között a házasságról, felnőtté válásról, célok eléréséről.

A film tele van szerethető karakterekkel, szerintem ilyen a főszereplő is, de biztos lesznek olyanok, akik nem bírják elviselni majd, mert marhára dadog. A karakterek mellet még életszagú is, nem próbálkozik erőltetni a dolgokat, szájbarágni meg végképp nem akar semmit. Az is tetszett még, hogy nem próbál meg nagyon vicceskedni, de ettől függetlenül vannak részek amik mosolyt csalnak az ember arcára, bevallom egy-két helyen még fel is röhögtem. Abszolút pozitívum még az első pár perc, ahogy összekeveri a dolgokat, a vitát az állanmi döntőn, a szülők veszekedését, baromi sok dolog történik ott, de nagyszerűen van megoldva. A színészi alakításokra most nem vesztegetnék sok szót, legyen elég annyi, hogy szerintem hozták amit kellett, senkinél nem éreztem azt, hogy gyengébben teljesítene.

Túl sok negatívumot nem találtam benne, az egyik talán az, hogy néhol leül a hangulat, vagy nemtom hogyan fogalmazzam meg, vannak üresjáratok, én így éreztem.

Először erre is több pontot akartam adni, tetszett is, bevallom, de mégsem egy olyan film, amit sokszor újra fogok nézni, a közeljövőben biztos nem és bármennyire is jó film, ez nálam most csak 6/10-et kap. Tudom, hogy sokat dícsértem az írásomban és jogos a kérdés, hogy akkor miért csak ennyi? Nem, ez nem lehúzás akart lenni, egyszerűen most így érzem, hogy ez ennyit ér. Lehet ha máskor néztem volna, akkor többet adok ki rá.

I Want Candy

Szintén ajánlás miatt néztem egy filmet a kupacból. Vagyis csak részben, mert egyik ismerősöm mondta, hogy meg akarja ezt nézni, mert jónak ígérkezik. Vázolta az alapszituációt és gondoltam megér egy próbát a film.

Röviden a történet. Pár filmsulis srác filmet akar forgatni, forgatőkönyvük az van, elindulnak, hogy stúdiót keressenek. Leszerződnek eggyel, mint kiderül pornófilmeket csinálnak. Ja és azzal a feltétellel, hogy Candy Fiveways (Carmen Electra) lesz a főszereplő. Átírják hát a scriptet, valahogy rábeszélik a csajt és elkezdenek forgatni a szüleik házában. Lényegében ennyi.

Nézzük először a rendezőt, meg a színészeket. Stephen Surjik rendezte, aki főként TV-s cuccokat gyártott eddig, pl a Burn Notice egyik részét is ő rendezte, de rendezett már Psych, Monk és egy X-Files részt is. A színészek között sok a noname szereplő, legalábbis nekem azok, na meg Carmen Elektra, akit nem feltétlenül színészi képességei miatt szeretünk, valljuk be. Ne várjunk kiemelkedő alkotásokat senki részéről, ez nem az a film.

Azért vannak pozitív tulajdonságai is a filmnek, pl nem veszi magát túlzottan komolyan, vannak nagyon jó poénok, volt egy-két hangosan felröhögős is, olyan igazi, mikor kitör belőled a röhögés. A karakterek sem lennének rosszak, de volt egy olyan érzésem, hogy kevés idő jutott rájuk, vagy akkor kevesebb szereplőre kellett volna koncentrálni, hogy legalább azokat rendesen bemutassák. Az eyecandy faktort Carmen Electra szállítja, ezzel sincs baj.

Amivel baj van, az az, hogy semmi extrát nem mutat fel a film vígjáték téren, sok-sok ilyet láthattunk már. Ez a legfőbb bajom vele, hogy semmivel sem tud kitűnni. A téma lehetett volna egy ilyen dolog, de láthatóan korhatáros a film, szóval ezt sem vállalták be. Ha cicivillantást akarsz látni, akkor ez nem a te filmed…

Először 5 pontot akartam adni neki, de rájöttem, hogy ha a 30 Days of Night is 4-et kapott, akkor ez sem érdemli meg a magasabb pontszámot, pláne, hogy az még jobban is tetszett, szóval kap egy 4/10-et, főleg átlagossága, és a többi dolga miatt. Egyszernézős film részemről, nem bántam meg a ráfordított időt, mert mondom, néhol jól szórakoztam, de semmi extra.

Spun (A por)

Egyik jóbarátom – aki szintén szereti a drogokkal foglalkozó filmeket – ajánlására néztem meg ezt a filmet. A srác nagyon jónak tartotta, szóval alap volt, hogy adok a filmnek egy esélyt. Máshol semmilyen kritikát nem olvastam, nem is nagyon találtam mondjuk.

A film 2002-es, szóval nem mai darab és Jonas Åkerlund rendezte, akinek ha nem tévedek ez az első komolyabb rendezése. Ezelőtt volt 2 rövidfilmje meg egy pár zenei dvd-t rendezett. Remélem nem írtam hülyeséget, mindenesetre hivatkoznék az imdb-re. Szóval emberünk ezelőtt főként zenei témájú dolgokat rendezett, mondhatjuk videoklipes, de ez meg is látszik a filmen.

Miről is van itt szó? Ross, a speedfüggő főhősünk, aki kb 3 napig furikázza fel-alá Nikkit, a Szakács nőjét, aki a drogot gyártja. Ezalatt a három nap alatt eléggé fura helyzetekbe kerülnek, néhány eléggé vicces szituációba, némelyik meg eléggé extrém. Megismerünk egy csomó függőt, pl Spider Mike-ot meg a nőjét, Cookiet, akkor ugye Nikkit, a Szakácsot, Rosst, ott van még Frisbee is, aki videojáték függő is, meg April a sztriptíztáncos csaj. Ja igen, majdnem kifelejtettem a két nyomorék rendőrt, Mullet Cop (Peter Stormare, ugye a Prison Break John Abruzzija) és Moustache Cop (Alexis Arquette), két igazi idiótáról van szó.

A történetre túl sok szót nem érdemes pazarolni, mert olyan, mintha nem is történne semmi extra a filmben, főként a karakterekre épül, meg a szituációkra, amikbe kerülnek, de nekem volt egy olyan érzésem, hogy túlságosan zavaros az egész. Mintha nem lenne célja a dolognak, nem tudom érthető-e amit írok, de olyan, mintha nem is egy összefüggő sztori lenne, hanem több kisebb valami összetapasztva. Etől függetlenül jó, de hajnali háromkor nézni mindenesetre veszedelmes, nemcsak a látvány miatt. Először egyszerűen nem állt össze a kép, többet is vártam az egésztől, persze tudtam, hogy nem lesz ez egy újabb Requiem for a Dream.

Nézzünk egy-két pozitívumot. Az első mindenképpen a színészek, Brittany Murphy imádnivaló, Jason Schwartzman marhajól hozza a leépülőben lévő srácot, John Leguizamo, mint Spider Mike, a paranoiás dealer fergeteges, nagyon készvan. Aztán ott van még Mickey Rourke, mint a Szakács, eléggé extrém figura, de öröm nézni a játékát. Mindenképpen feldobja a filmet. Nem hagyom még ki Mena Suvarit, akit többet között Pité-(k)ben és Amerikai Szépségben láthattunk, meg Patrick Fugitot sem, akit ugye bírunk, mert az Almost Famousban nagyot alakított. A másik pozitívum az a látvány. Egyszerűen jó, sokat hozzátesz ahhoz az érzéshez, hogy odaképzeljük magunkat, vagy, hogy egyszerűen csak felvegyük a film tempóját. Látszik, hogy videoklipes rendezőről van szó, ez a látványban nagyon észrevehető, de nembaj. A másik jó dolog, az irtózatos gyors vágások, na nem Avp2 szerű dolgokra kell gondolni, nem, itt ez pozitívum, felpörgeti a filmet. Aztán ott vannak még a gyorsítások-lassítások, tudom, alap effekt, de ügyesen használva nagyon sokat számít.

Ha már pozitívumok voltak, akkor pár negatívum is jön. Elsőként, néhol kicsit hosszúnak éreztem a filmet. Aztán, mint mondtam, mintha a történet semerre nem tartana, történnek a dolgok, de néhol csak úgy lógnak a levegőben. Főként ez teszi ki a levonás jórészét pontügyileg, mert alapjáraton mondom tetszett a film.

Hogy kinek ajánlanám? Mindenképpen a téma kedvelőinek! Azoknak is, akik elviselik azt, hogy, mint mondtam nem a történet a fő erőssége a filmnek, hanem a karakterek bemutatása, nemcsak személyük, hanem leépülésük bemutatása. A film nagyon jó példa arra, hogy mi lesz belőled, ha folyamatosan nyomod a speedet. Egyik legjobb rész, mikor beszélgetnek, hogy ki mennyit alszik és erre a lány benyögi, hogy ő kb 15-20 perceket szokott szundikálni, most sem aludt 3 napja… Nem akarok több részletet elárulni, akit érdekel az úgyis megnézi. Részemről egy 6/10 jár neki, persze vannak ennél sokkal jobb, a témával foglalkozó filmek, elég lenne csak az örök kedvenc Trainspottingot, vagy a Requiem for a Dreamet említeni, de már a filmben szereplő karakterek miatt megéri bepróbálni …

3:10 to Yuma

Lehet, hogy kezd feltámadni a western? Az utóbbi időben azért kaptunk jó kis darabokat, elég ha csak a Seraphim Falls-ot, vagy a The Propositiont említem, de mondhatnám még a No Country for Old Men-t is, ami marha sok helyen pozitív kritikát kapott, aztán itt van a 3:10 to Yuma is, de én várom a The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford-ot is, ami várhatóan február 28.-án érkezik hozzánk.

Na de nézzük ennek az írásnak a tárgyát, kezdjük a történettel röviden. Az alapszituáció annyi, hogy a farmer Dan Evans (Christian Bale) elvállalja, hogy felrakja a 3:10-es Yuma-ba tartó vonatra Ben Wade-et (Russell Crowe), a körözött bűnözőt, aki eddig már 22 pénzszállító kocsit rabolt ki bandájával. Elvállalja a szállítását, mert egyrészt szüksége van arra a 200$-ra, hogy ne veszítse el a birtokát, másrészt bizonyítani akar, hogy képes erre.

A rendező James Mangold, akinek legkomolyabb rendezése talán a Cop Land, de ő jegyzi még az Identity-t is, ami azért annyira nem volt szar, meg még egy Men in Trees epizódot.

Nézzük a karaktereket, és velük együtt a színészeket. Természetesen már a két nagyágyú elvinné a filmet a hátán a játékával, de kettejük közül Christian Bale hozta szerintem jobban a szerepét. Egyszerű farmer, aki elvesztette fél lábát, kezdi elveszíteni a tekintélyét nagyobbik fia előtt, mindennapos megélhetési gondokkal küszködnek, próbálja fenntartani a családját. A legfontosabb, hogy bizonyítani akar, nem csak a pénzért vállalja el ezt a munkát, persze az is sokat nyom a latba, de meg akarja mutatni, hogy képes felrakni a vonatra Wade-et. Aztán ott van Crowe, aki erős alakítást nyújt a hidegvérű, bandáját határozottan irányító, rettegett, de mégsem tuskó rablóvezér szerepében. Harmadiknak kiemelném még Ben Foster-t, akire ismét egy pszichopata szerep jutott, nemtudom hogy, de mindig kifogom az ilyen szerepeit. Az Alpha Dog-ban és a 30 Days of Night-ban is ezt láttam tőle, nameg itt is. Ettől eltekintve már megint mintha csak rá szabták volna Charlie Prince szerepét, tényleg elhiszem neki, hogy nemnormális. Aztán kapunk még egy Peter Fonda-t, Gretchen Mol-t, akik szintén jól teljesítenek, de összességében senkinél nem vettem észre, hogy túlságosan kilógott volna a sorból.

Westernről van szó ugye, szóval nekem a látvány erősen összekapcsolódik a hatalmas pusztákkal, szép, változatos tájakkal, poros kisvárosokkal, amit a film szállít is. A film végülis egy A pontból elmegyünk a B pontba típusú cucc, alap, hogy sokat utaznak, elég sok nyugis része van a filmnek, rengeteg beszélgetéssel, amiket néha megszakít egy-egy pörgősebb rész. A párbeszédekről nem a gagyi érződik, hanem segítenek jobban megismerni a karaktereket, sok hasznos információ derül ki belőlük. Ha már így sorolom a pozitív dolgokat, akkor ideírom a tűzpárbajokat, mert azok nélkül nem western a western. Szépen, látványosan kidolgozottak, némelyik eléggé feszültre sikeredett, de ez csak jó.

Ha már pozitívumokat említettem, akkor muszáj ideírni, ami nem tetszett. Előszöris a film vége felé Wade pálfordulása rohadtul oda nem illő volt, mintha nem is az a karakter lett volna, akit a film addig igyekezett megismertetni velünk. Az a fickó, akit addig megismerünk, nem azt tette volna. Ez volt az egyik dolog, amivel kissé elrontotta a szórakozásomat, de ezt kicsit kárpótolja a befejezés, ami nekem tetszett. A másik dolog, a néhol kissé túlságosan is lassan csordogáló események. Összességében több hibát nem is nagyon tudnék mondani, mert a film végig lekötött, lehet egyszerűen csak kevés western jelenik meg manapság, de az is lehet, hogy épp amiatt kapunk minőségi cuccokat.

Nos végül az értékelés, egy 8/10 simán jár érte, marhajó sztori, remek színészek, a történetvezetés kiváló és egy-két hibától eltekintve remek film. A műfaj kedvelőinek kötelező, a többieknek szigorúan ajánlott!

30 Days of Night

Egy újabb horrort néztem éjszaka, ami fura, mert nem rajongok a stílusért, de ezt a filmet valamennyire vártam már. A trailer alapján tuti, tetszett az alapötlet, meg az ott felvázolt hangulat is. Elöljáróban annyit, hogy a film láthatóan alacsony költségvetésű, de pontos összeget nem tudok mondani, illetve tudvalevő, hogy képregényadaptáció. Ez kissé habozásra késztetett, de mivel – mégegyszer mondom – a trailer tetszett, ezért nem hagyhattam ki. A képregényt még nem olvastam, de a film megtekintése után beszereztem és majd írok arról is, hogy mennyire maradt hű az eredetihez a film. Jelen írás a képregény ismerete nélkül készült. Na csapjunk a belek közé …

Az alapötlet szerintem marhára jó, még akkor is, ha esetlegesen nem eredeti, hanem nyúlás. (Mondjuk olvastam pár helyen, hogy a film nyúlt pár dolgot más filmekből, de mivel nem vagyok otthon a horror témában, ezért ezeket nem taglalom. Ja meg van egy olyan mondás, hogy jobbtól nem szégyen ötletet meríteni … vagy miafene.) Adott Barrow, egy alaskai kisváros, az USA legészakibb pontja, ahol minden évben egy teljes hónapig sötétség van. Ilyenkor a populáció megcsappan, mert az emberek elutaznak, máshova arra a 30 napra. Mondjuk jelen esetben besegítenek majd a vámpírok is, akik kihasználva ezt a 30 napot, a kisvárost mégjobban elzárva a külvilágtól – ami valljuk be nem túl nehéz feladat – elkezdik lemészárolni az embereket, majd mindezt megkoronázva egy kisebbfajta gyújtogatással, úgymond eltüntetik a nyomokat maguk után. Röviden ennyi lenne a történet.

Színészfronton nem egy nagy eresztés a film, főszereplőnek kapunk egy Josh Hartnettet, akinek azért van pár jó filmje (40 nap 40 éjszaka, Lucky Number Slevin, a Sin Cityt félve írom ide, mert ott alig szerepelt), meg egy Melissa George-ot, aki főként sorozatokból lehet ismert, de volt ő az Amityville horrorban, meg a Mulholland Dr.-ban is. Hartnett lehet nem volt a legjobb választás a seriff szerepére, de végülis elment, Melissa George szintén nem mutatott kiemelkedő teljesítményt. Kapunk még egy Ben Fostert, mint feltűnő idegent. Igaz nem szerepelt sokat a filmben, de mégis szerintem ő nyújtotta a legjobb teljesítményt. Iszonyat jól játszotta az őrült figurát. A többiekről semmi érdemlegeset nem tudok elmondani, hozták amit lehetett, amit a szerep megengedett, mert túlságosan nem ismerhetjük meg egyik karaktert sem, egyszerűen nincs rá idő. Még itt letudnám gyorsan, hogy megint megkapjuk a szokásos romantikus szálat, ami annyira nem vészes, mert semmi kirívó, túlzó, vagy idegesítő nincs benne, szépen megbújt a háttérben, kivéve a végén lehet erre panasz, de arról majd később.

Nézzük a látványt. Alaszka, sötétség, hóviharok, fakó színek. Kb ezekkel találkozhat az egyszeri filmnéző. Ezek együttesen így már alapból eléggé nyomasztó atmoszférát tudnak teremteni, de ehhez még hozzájön az elkeseredett harc a túlélésért, ami szerintem eléggé jól volt megvalósítva. Különösen jól érzékeltette ezt, nameg a káoszt amit a vámpírok keltettek, amikor felülről, mintegy gta2 szerűen láthattuk az eseményeket, felső kamera, rohangáló emberek és vápírok, néhol eldörren egy-egy puska. Az egyik legjobb villanása a filmnek szerintem, annak ellenére, hogy eddig mindenhol lehúzták, többek között ezt a részt is. Olvastam olyanokat is, akik szerint érezhetően pg13-nak indult a film, de én nem éreztem ezt. Lehet velem van a baj, de volt azért vér meg darabolás rendesen. A zene hozzátett a látványhoz meg a hangulathoz, de mégis úgy, hogy kellemesen megbújt a háttérben.

Néhány negatívumot felhozok még. Érezhetően kevés volt a pénz, ami még alapból nem is lenne baj, de ez túl sok mindenre kihatással volt sajnos. Sajnáltam még, hogy nem jutott elég idő a karakterekre, nem ismerhetjük meg őket eléggé, ráadásul néhol eléggé értelmetlenül viselkednek. A vámpírok ugyan értelmes lényeknek voltak beállítva, de csak és kizárólag a gyilkolás meg az evés járt a fejükben, ja meg még a nyomok eltüntetése maguk után. Sajnos a film végét irtózatosan elrontották, megint sikerült egy olyan befejezést keríteni, ami valahogy megint szöges ellentétben áll a filmben történtekkel, ráadásul giccsbe is hajlik. Mondjuk ha jól láttam, akkor a képregény is ezekkel a képsorokkal záródik.

A végére maradt az összegzés, amit rövidre fogok. A film a tipikus egyszernézős horror, legalábbis számomra, tulajdonképpen a műfaj rajongója sem vagyok. A pontozással bajban vagyok, mert voltak azért jó pillanatai a filmnek, meg elég kellemesen indult, de a vége irtózatosan lerontotta nekem. Talán egy 4/10 korrekt értékelés, újranézni biztosan nem fogom, a trailer után meg jobbra számítottam, de mivel túlzottan nem vártam, ezért nem is akkora csalódás.

Aliens vs. Predator: Requiem

Elmondhatom magamról, hogy ezt is láttam már, pedig még csak rajongó sem vagyok. Meg leírom ide, hogy nekem az Alien 3 tetszett a legjobban az Alien filmek közül és majd az okosok megállapítják, hogy az nemjo, de nembaj. Ja meg a Predator, amiben még Arnie volt. Az AvP-t meg egy kalap szarnak tartom még ma is. Nos így ültem le hajnalban a SuperBowl után (azért meglehetősen vidám állapotban a Giants győzelme után) filmet nézni.

Ugye a történettől sokat nem kellett várni, de azért nézzük röviden. Ott veszi fel a fonalat a film, ahol az első letette. A predatorok pakolgatják az arcszívóikat, meg ott a hulla is akiben növekszik az alien. Természetesen kikel, megnő (számomra ez érthetetlen volt, hogy annyi idő alatt, hogy lett akkora, de mind1 O.o) és elkezd rosszalkodni, megöl pár predatort (még jó, hogy máskor 1 predatorral nem bírtak el sokan), majd egy újonc predator ráló és ofkorz nem találja el, de a hajó megsérül és vissza is zuhannak a földre. Egy erdőbe. Itt természetesen elindul a gyakás, az arcszívók támadnak, elszaporodnak a dögök. Majd megérkezik egy (egy!1!) predator is, hogy elkapja őket. Ugye, hogy nem egy fordulatos valami? Mondjuk szerintem senki nem ezért várta.

A trailer alapján szerintem sok ember számított azért látványra, meg büntetős kemény akciókra, soksok gyakásra és elkeseredett túlélős harcra. Mit kapunk? Az alienek sokan vannak, megölnek egy csomó embert, terhes nőkbe petézik a predalien, meg gyerekeket is meg kisbabákat is elfogyaszt, szóval darabolásból nincs hiány. Aztán van egy (egy!még mindig nem hiszem el!) predatorunk, aki irtja az alieneket, több-kevesebb sikerrel, néha bénázik. Ja és persze az emberek, akik többnyire csak halnak, de van pár túlélő is ofkorz.

A látvány az olyan felemás szerintem, vannak tetszetős dolgok, de látszik pár helyen, hogy kevés volt a pénz. Néhol elég gyér a vizualitás, vér az persze sokvan, az alien is olyan néha, mintha egy rohadt báb lenne, de pl az erdő az marha hangulatos volt. Ja ugye ez valami horror akart lenni, de hát egyáltalán nem volt félelmetes, nyomasztó, esetleg ilyesztgetős. Lehet csak a jókedvem miatt éreztem így. Na ha már így ömlesztve sorolom a dolgokat, akkor hadd jegyezzem már meg, hogy míg a korábbi alien filmekben (alien 1-4) kevés alien ellen is eredménytelenek voltak eléggé az emberek, addig itt az a pár túlélő elég jól irtja őket. Így nézem, és előtör belőlem a WTF! néha. A predator meg bénázott, ezt már mondtam, de legalább nem haverkodott az emberekkel, mint pl az első részben, ahol a csajnak még egy pajzsot/lándzsát is csinált és fej-fej mellett mente. Legalább ilyen nincs.

Megemlíteném még a színészi teljesítményeket. Mondjuk túlságosan nem kellett odarakni magukat, mondjuk ezt is vártam. Soksok noname arc között meglapul egy Reiko Aylesworth (ő volt pl a 24-ben Michelle), de ő se villog. Mondjuk Kristen Hagerre érdemes figyelni (már tuti megnézem az I’m not there-t), már csak az eyecandy miatt, azt bőven hozza. Ja és sose bocsátom meg a filmnek, hogy kinyírták. A jónők mindig meghalnak az ilyen filmekben. (:D) Ráadásul milyen tirpák módon nyírták már ki …

Na pontozzunk. Próbálok reálisat adni neki, a lehúzáson túl egy 4/10. Egyrészt mert jobb, mint az első és pár jó pillanata volt, meg a színészeknek is, aztán még azért, mert jó volt a kedvem és felpontoztam valószínűleg (:D). Levonás meg azért, mert pl tuti lesz folytatása, balfasz predator, meg a trailerben már marhasok jórészt ellőttek a filmből. Ja és persze, ha most nem is csinált a predator fegyvert az embereknek, de azért mégis megszerezték a pisztolyát, amivel irtottak. Ja meg …