The Bank Job

Bevezetőt írni nehéz, meg szar dolog is, de valamit muszáj ide firkálni. A filmre csak azért esett a választás, mert kellett így éjszakára valami, meg amúgyis Stathamnak volt pár jó dobása már, szóval egy próbát megért, plusz szeretem az ilyen bankrablós, “heist”-es filmeket. Naszóval.

A színészekre és a rendezőre nem is pazarolnék túl sok karaktert. Senkinek nem volt a játéka kiemelkedő, inkább átlagos, mondhatnám azt is, hogy iparosmunka. Ok, Statham sosem volt az a nagy színész, de azért a Blöffben, vagy a Ravasz az agyban jó volt. A többi arc viszonylag ismeretlen volt nekem. A rendezőről meg annyit, hogy Roger Donaldson az és volt pár jófajta filmje, csak a példa kedvéért: Cocktail, The Recruit, The World’s Fastest Indian.

A történet persze igaz történet alapján készült, de legalább a végén kiírják, h számos karakter nevét megváltoztatták. Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy ezen kívül még mi mást. Szóval, a lényeg. Van pár régi ismerős, jóbarát, akik csináltak már együtt balhékat. Ja 1971-et írunk, a helyszín London. Szóval Martine felhozza azt az ötletet Terrynek, hogy rámoljanak ki egy bankot, amit nem nyitnak ki pár napig. Természetesen elvállalják. A dolog hátulütője mindössze annyi, hogy a bank fiókjaiban számot kétes alak tartja rejtve titkait, politikusokról és neves személyekről vannak itt olyan bizonyítékok, amikről nem akarják, hogy nyilvánosságra kerüljenek. Plusz Martine nem önszántából ajánlotta a melót, természetesen megbízták, hogy szerezzen meg valamit és természetesen a brit mi5, vagy mi6 a megbízó, csak hogy még zavarosabb legyen. Természetesen majd a baj is beüt, hőseinket pedig elárasztja a szartenger …

Igazából egy nagy bajom volt a filmmel, mégpedig az, hogy baromi lassú néhol, lassan indul be és végig érződik, hogy itt sem a pörgő akció miatt fogjuk majd a fejünket kapkodni. Ok, nem is egy Cranket (ami mellesleg eléggé tucatiflm, de legalább pörög) vártam, de néhol tényleg baromi lassú volt. A végére ugyan felpörgött, de akkor meg már az volt kissé fura, oda nem illő nekem. A kisebb bajom az, hogy a logikátlanság megint befigyel, meg egy-két megvalósítás aminél a fejemet fogtam. Az ok, hogy kibérelnek egy helyet ahonnan majd átfúrnak a bankba egy alagutat, de könyörgöm, ha éjszaka a szomszédos étteremben remegnek a tányérok, asztalok akkor ugyan miért nem küldik rájuk a zsarukat, hogy ugyan mi a faszt csinálnak, meg amúgyis mit fúrnak ‘pincebővítés’ címen fél napot egy rohadtnagy légkalapáccsal? Ilyesmikre kell gondolni, persze ez csak az én hülyeségem, el lehet felette siklani nyugodtan.

Végszónak meg annyit, hogy 5/10, engem nem győzött meg túlzottan, ugyanakkor nem is bánom a megnézését, egyszer elmegy, többször nemkell. Ja és állítólag az egyik legnagyobb angol bankrablás volt ez, több mint 3 millió fontnyi pénz és ékszer tűnt el, sosem került elő, a bandából pedig sosem tartóztattak le senkit.

Cloverfield

A Cloverfield körül kurvanagy volt a hype annak idején, amiből én szerencsére kimaradtam, nem néztem trailereket, képeket, egyáltalán semmit (mondjuk a legtöbb esetben ezt csinálom, remélem Indy 4-nél is beválik majd) és úgy látszik jól döntöttem, mert ha folyamatosan figyelemmel kísérem, akkor nem üt ekkorát. De ne rohanjunk ennyire előre.

A történetről röviden csak annyit, hogy Rob búcsúbuliján vagyunk, amit a barátai dobtak össze neki, mert elutazik japánba, ugyanis ott kapott valami menő állást. Itt csöppenünk az eseményekbe, mert természetesen a barátai csinálnak egy búcsúkazettát neki, de a buli közben beüt a krach, valami történik, először áramszünet, majd földrengésre utaló dolgok, viszont mire az utcára érnek rájönnek, hogy ettől azért szarabb a helyzet. Főleg akkor válik ez világossá, amikor a szabadságszobor feje elgurul mellettük az utcán. Valami, egy szörny megtámadta a várost (New York, Manhattan). Ők meg menekülnek. Kamerával a kézben.

Szóval kapunk egy filmet, ami végig a kézikamerás megoldást választja (és milyen jól teszi), amolyan dokumentumfilmes az egész, ahogy nyomonkövetjük az eseményeket, annyit látunk amit a kamera mutat és annyit tudunk mi is, mint amennyit a szereplőink megtudnak innen-onnan, ami azért nem túl sok. A lényeg, hogy menekülnek, illetve még az egyik lányért visszamennek, hogy azért mégse érjenek ki olyan gyorsan Manhattanből.

Vannak még azért durva dolgok is, például amikor a szabadságszobor feje landol az emberek között. A kezdeti sokk után egyből mindenki elkezdi fényképezni a mobiljával. Ez azért durva, de tényleg ilyen birkák az emberek.

Valahol olvastam, hogy az Idegeleléshez hasonlították. Mit ne mondjak, ok, van benne valami, ez is, az is kézikamerás, de ez a film nem akarja elhitetni velünk, hogy valós eseményeket dolgoz fel és úgy alapjában véve nem is áldokumentumfilmnek készült, egyszerűen csak felhasználja a kézikamerát, mégpedig szerintem baromi jól. A legnagyobb pozitívum szerintem, hogy teljesen átélhető az egész helyzet, olyan mintha mi is ott rohannánk a menekülőkkel, attól eltekintve, hogy néha csak az aszfaltot látjuk, de ez is része a dolognak. A másik pozitívum, hogy tökéletesen noname arcokat válogattak össze, legalábbis nekem teljesen azok voltak. A harmadik a látvány, egyszerűen kurvajó. Így összegyúrva ezek a dolgok akkora hangulatot teremtettek, hogy azt hittem leteszem a hajam!

Az egyik negatívum viszont, hogy a kamerakezelést szokni kell, mert eleinte nagyon fura, nem érdemes túl közelről nézni a filmet mert csak kapkodjuk majd a fejünket. Mondjuk engem sosem zavart az, ha rángatják a kamerát, de ilyen szinten még nem tapasztaltam (na jó, Ideglelés, de az szerintem egy fos. bocs ha a lelkedbe tiportam éppen.).

Összefoglalva a Cloverfield kitűnő szórakozás volt, szerintem megnézem még legalább egyszer a közeljövőben. Abrams bebizonyította megint, hogy tud ő azért, még ha itt csak producerkedett, Matt Reeves meg egy jó filmet hozott össze, bár a többi cuccát nem ismerem. Részemről a 8/10 lazán jár neki. És készül a folytatás, csak el ne basszák …

Reggeli zeneadag – Subscribe

Egyik kedvenc hazai bandámtól egy igencsak erős videoklip következik, ráadásul még a zene is jó.

Pár perce olvastam a hírt én is a neten, hogy a zenekar stúdiójából elloptak közel 4m ft értékű hangszert, erősítőt, stb, további infoért csekk a subscribe.hu-t, hírek között megtalálható minden info. Van ott e-amil elérhetőség is, hátha tud valaki valamit segíteni, látja vaterán, ebay-en, stb a cuccokat.

A tovább mögött meg még két klip, kissé keményebb a muzsika már, de azért szeressük.

Korán van … ( The Fountain )

… vagy késő, relatív, főleg úgy, hogy nem aludtam már megint éjszaka, helyette járt az agyam ezerrel és erre rátéve még egy lapáttal megnéztem végre a The Fountain-t, amit kár volt eddig halogatnom, mert egyszerűen letaglózott a film, minden tekintetben. Egyszerűen csodálatos, mondhatni remekmű, a stáblista feltűnésekor még ámulva ültem a fotelben és addig nem is keltem fel, amíg végig nem pörgött. Igazából ez a post a filmről fog szólni, annak ellenére, hogy nem így terveztem. Illetve a filmről szólna, de mivel épkézláb mondatok nem fogalmazódnak meg az agyamban, ami nem a film hibája, inkább erénye, hogy nem bírok értelmesen beszélni róla, ezért csapongó lesz az egész.

A történetbe nem másznék bele túlzottan, azon kívül, hogy az élet fája körül forog a több szálon futó cselekmény, amiben kapunk egy nagy adag romantikát, de nem a csöpögős módon. Az a helyzet, hogy ezt a filmet látnia kell mindenkinek, akkor is, ha utólag azt mondja majd: mekkora fos. Ha azt nézem már egszerűen a látvány, vagy a zene miatt megéri megnézni, de ennél sokkal több.

Egyrészt ugye gyönyörű képekkel operál, amihez csodálatos zene társul, mindennek a tetejébe pedig még a színészek is teljesen illenek a szerepeikbe és emellett jól is játszanak. Kell ennél több? Nemnagyon, de csak, hogy teljes legyen a kép, még annyit hozzáteszek, hogy a rendező, illetve az író nem más, mint Darren Aronofsky. Ez az ember egy zseni, már régen bebizonyította számomra.

A legviccesebb az egészben, hogy már régóta megvan a film, egy-két kritikát olvastam is róla, illetve tudtam, hogy Aronofsky a rendező, mégis meglepődtem, amikor megláttam a nevét a stáblistán. Nem ilyennek szántam ezt a postot, mert a filmről szinte semmit nem írtam, de jobb is ez így. A pontszám pedig 9/10 részemről. Bárcsak több ilyen film készülne.

Medencés

Reggel vicces dolog napirajzot olvasni, de legalább röhögtem egy jót. Tud valamit ez a Grafit, az biztos! Ha mást nem, hát hülyeségkeet rajzolni, de azt elég jól! Mindenkinek ajánlott olvasnia, de ide most a színes cuccairól kerül majd jól egy link, amit a visitbritain-en lehet megtekinteni, pontosabban itt elérhető.

Kedvcsinálónak meg bepakolok ide egy képet, ez különösen tetszett nekem.

I’m tired of life being fucked up.

A cím és a kép szerintem magáért beszél. Mellesleg baromi jó és baromira ide illik.

Ja és csak úgy találtam, google képkereső dobta ki.

mmo szösszenet

Ez a post főként a WoW-ról fog szólni, egyrészt mivel nem vagyok régi mmo-s, másrészt meg csak. Ha érdekel egy wall of textnyi kusza szöveg akkor olvass tovább, egyébként meg csak magadat fárasztod, ha nem.

1.

Megint meglepődök magamon, hogy mi a fenéért csináltam ezt a blogot, mikor ott van a másik is, amit dettó leszarok újabban. Pontosabban elég régóta. Ezt a postot is “írom” már fél órája, de nem haladok. Közben meghallgattam 2x kb a 25. yummie dot hu mixtapet és baromi jó. Humannak ezúton is grat, végre egy megint igazán jólsikerült darab.

Azt nem tudom hogy hova tart ez a blog, majd lesz ami lesz. Addigis, izé.