Cyber City Oedo 808 ep.03

No a harmadik részben Benten kerül a középpontba a saját kis ügyével, nyomozásával. Minő meglepő. Kiderül az is, hogy Benten azért mégiscsak a nőket szereti, de ez csak így mellékesen.

Szóval az ügye. Ez az ami engem a legjobban zavar itt, mert kapunk egy cyberpunk környezetben játszódó “vámpírtörténetet”. Felvetődhet a kérdés, hogy mégis hogy jön a cp-hez a vámpírtörténet. Valahogy nem összeegyeztethető a kettő, legalábbis szerintem. Itt legalább becsülendő, hogy nem a klasszikus formulát próbálták követni, itt valamilyen vírus van, meg orvosi kísérletek, meg halhatatlanság.

Ettől a kis apróságtól eltekintve ez volt az egyik legjobb rész a háromból. Ok, Benten karaktere nem pipálja le nálam Goggles-t, de a történetet sikerült úgy alakítani, hogy annak ellenére tetszett, hogy nem vártam volna ilyet és nem is tetszett eleinte ez, hogy keverik a kettő műfajt. Végig pörgős tudott maradni, nem volt sok leállás és itt kapjuk a legjobb fightokat.

A látványról még mindig csak azt tudom mondani, amit korábban is már (ep01, ep02). Annyit még most ideírnék, hogy ebben a részben azért akadt pár eléggé hangulatosan megrajzolt jelenet, ez mindenképpen pozitívum.

Még egyik rész írásánál sem tértem ki az op/ed-re. Túl sok karaktert nem érdemes rá vesztegetni, mert az op alá szerintem nem illik a zene, meg úgy általában ebbe a környezetbe nem illik az a zene, ettől függetlenül pedig szerintem az op is meglehetősen szar. Ed-ről pedig nemigazán beszélhetünk, mert konkrétan egy végefőcímet kapunk.

Negatívumokat most így a végére még. Egyrészt az epizódikusság miatt semmi átívelő történet nincs, nem ismerjük meg a karaktereket túlzottan, mondhatni semennyire. Ezt elmondhatjuk a megbízójukról is, de inkább zavaró ez a főszereplők esetében. Az egész ova olyan, hogy eleje az van, de vége az már nincs, egyszerűen vége a harmadik résznek és simán lehetett volna folytatni a történetet (no nem mintha túlzottan olyan irányba haladt volna a három rész alapján az egész, hogy a történeten van a legnagyobb hangsúly…), egyszerűen félbe van vágva. Lehetett volna normálisabb op/ed is, mert ez így kevés volt, holott nem vagyok nagy op/ed rajongó. A három epizódot valamennyire összeköthették volna jobban, hogy legalább a történetnek valami látszatát keltsék.

Összegzésnek akkor jöjjön az epizód pontszáma, ami 7/10. Végső soron nem bántam meg a megnézését, de nem hiszem, hogy valaha újranézem. Egyszeri szórakozásnak jó volt, túl sokat gondolkozni sem kell, holott a műfajtól nem ezt vártam volna. A cp-t szeretőknek, vagy kísérletezgetőknek, esetleg rövid, akciódús animere vágyóknak, vagy annak, aki nem fél régebbi cuccokat is megnézni ajánlatos tenni egy próbát vele, de ne túl nagy elvárásokkal kezdjetek neki. A végére meg a pont, ami 7/10.

Cyber City Oedo 808 ep.02

A második rész is letudva és az a helyzet, hogy ez már határozottan jobb volt, vagy csak beütött a retro.

Ezúttal Goggles kerül a főszerepbe egy jó kis átverés következtében. Tipikusan felültetjük a régi társat, hogy felültessük a főszereplőt eset áll fenn, de ez annyira nem zavaró. Ráadásul eddig Goggles a legjobb karakter a három főszereplő közül szerintem.

Az első résszel ellentétben itt már végre pörögnek az események, jó kis menekülős akciót kapunk, nyakonöntve egy kis nyomozással, meg feldobnak egy olyan témát, amin még el is lehet akár gondolkozni. Konkrétan azt, hogy mi lenne, ha a rendőri feladatokat egy gyilkológépre bíznák. Nem kell viszont megijedni, anélkül is élvezetes az epizód, hogy túlzottan elmerülnénk a filozofálgatásban.

Az akciók egész jól kidolgozottak, meg hangulatosak, úgyhogy ezzel nincsen baj. A látvány és a rajzolás határozottan szokható, a második résznél már túltettem magam azon, hogy nem mai darab ez az ova. A szinkron és a zenék elmennek, semmi kiemelkedőt nem vettem észre.

A végére a pontszám, ami erős 7/10. 8-at mégsem érdemel, de azért kaptunk egy pörgős, akciódús epizódot egy már gondolkodósabb témával. Az meg mellékes, hogy sok sablont használtak, de azt legalább viszonylag jól.

Cyber City Oedo 808 ep.01

Késő esti szórakozásnak megfelelőnek tűnt ez a mindössze három részes kis ova, meg amúgyis kinéztem már magamnak, de az első rész megnézése után inkább lefeküdtem aludni, úgyhogy a részeket külön blogolom le.

2808-ban járunk egy maximum biztonságú börtönben, a világűrben. Három elítéltnek felajánlják, hogy vagy életük végéig itt maradnak, vagy beállnak a cyber rendőrség soraiba és minden egyes elkapott bűnöző után csökken valamennyit a saját büntetésük. Persze kapnak még egy csinos kis nyakörvet, amivel jól le lehet robbantani a fejüket, ha nem azt csinálják, amit mondanak nekik. A küldetéseik is időlimithez vannak kötve.

Ez volt így nagyjából a sorozatra jellemző háttérinfo, most pedig az első részről. Az a nagy esemény, hogy terroristák átvették az irányítást a város legnagyobb felhőkarcolója felett, ahol ráadásul rengeteg ember bentrekedt. Embereinknek 24 órája van a küldetésükre, terrorokat elkapni, túszokat kiszabadítani.

Nos, a történet szerintem nem egy nagy eresztés és ha azt nézem, hogy a karakterekről sem derül ki túlzottan sokminden, akkor megint csak nem lettem boldogabb. Az első rész főként Sengokuról szól, vagy inkább úgy mondom, hogy ő van a középpontban, de persze jelen vannak a többiek is, míg gondolom a másik kettőben majd több szerepet kap Goggles és Benten is. Ja igen, a három főszereplő. Ott van elsőnek Sengoku, a forrófejű laza és persze cool arc, aztán Goggles, a nagy darab tarajos figura és a nőnek kinéző Benten. Még talán negyediknek a megbízójukat lehetne említeni, de róla sem tudunk meg sokat azon kívül, hogy szeret a nyakörvek felrobbantásával fenyegetőzni.

Az anime 1990-ben jelent meg japánban és ‘94-ben amerikában, éppen ezért a rajzolást, látványt megpróbáltam nem mai szemmel vizsgálgatni, de elég nehéz volt. Ugye mai szemmel meglehetősen gyenge, de ha azt nézem, hogy nagyon nem mai darab, akkor egész jól megállja a helyét. Vannak azért meglehetősen hangulatosra sikerült képsorok, meg jelenetek, amik kifejezetten tetszettek. Ja igen, MADHOUSE cuccról van szó, csak a rend kedvéért ideírom. A karakterdizájn viszont nem jött be túlzottan, egy-két kivételtől eltekintve. Attól függetlenül, hogy ez egy OVA, a kidolgozottság is vegyes érzéseket keltett bennem, mert néhol egész tetszetős, de sok helyen meg elnagyolt.

Az első rész alapján ez nálam egy 6/10, annak is az alja inkább. Az oké, hogy kapunk egy cyberpunk animet, de a műfajra jellemző elgondolkoztató motívumokat valahogy elfelejtették, a látvány az már jellemzőbb, de valahogy nekem nem volt az igazi. Összességében ez eddig egy cp-be bújtatott akció, ami azon kívül, hogy rövid, még epizodikus is.

Diablo 3 kickass(?) debut gameplay trailer

A gametrailersre kikerült június 28.-án 4:23-kor a Diablo 3-ról a trailer, lehet megnézni. Én a hosszabb narrálós-magyarázósat linkeltem, de megtalálható a többi is ugyanott. Az jobb minőségű is, mint a gagyi youtubeos, de valamiért a wordpress nem szereti a gametrailerst, úgyhogy marad a túb.

Én még semmit nem mondok inkább a játékra, mert nem nyűgözött le túlzottan, volt viszont pár jó ötlet, ami tetszett. A diablo egy jó volt, a kettőt meg baromira vártam, de aztán nagy csalódás lett belőle.

Life (Életfogytig zsaru) Season 1

Már akkor eldöntöttem, hogy nézni fogom ezt a sorozatot, amikor az első hírek napvilágra kerültek róla, még annak ellenére is, hogy nem rajongok a nyomozós cuccokért. Több oka is volt, amiért látni akartam, az egyik, hogy az a Damian Lewis az egyik főszereplő, aki Az Elit alakulatban szerintem nagyszerű alakítást nyújtott és valahogy éreztem, hogy ebbe a sorozatba is hoz majd valami pluszt. A másik, hogy tetszett az alapkoncepció, bármennyire is egyszerű.

Hogy mi az alapsztori? Charlie Crews börtönbe kerül 12 évre egy olyan bűncselekményért, amit nem ő követett el. Egyszerűen ráverték a balhét. A börtönben teljesen megváltozik, majd 12 év után szabadul, visszatér a szolgálatba, de ezúttal már nyomozóként (a kártérítése része), illetve kap egy jelentős összeget. Ezután természetesen belekezd a saját kis nyomozásába, megpróbálja kideríteni, hogy ki miatt került börtönbe.

Ez ugye így elsőre eléggé sablonosnak hangzik. Amiért viszont jó, az a két főszereplő közötti valami, amit egyszerűen csak jó nézni. Charlie és a társa Dani Reese (Sarah Shahi) közötti mindennapos csipkelődés, meg az egymásnak oda-oda szúrás, de itt nem kicseszésre kell gondolni. Emellett viszont baromi jó csapatot alkotnak együtt, még ha mind a kettőjük eléggé érdekes személyiség is. Az okosok erre azt mondanák, hogy jó a szereplők között a “kémia”. Ha már viszont belekezdtem a karakterekbe, akkor még ide kell írni, hogy a Charlie pénzügyi tanácsadóját, Ted-et játszó Adam Arkin és az ügyvédét alakító Brooke Langton karaktere kaphatott volna több szerepet, mert ígéretesnek tűnnek, de nincs meg a lehetőségük kibontakozni. Karakterek terén és színészi alakításban összességében senkiben nem csalódtam.

A másik pozitívum, amit így hirtelen fel tudok hozni, az Crews személyisége. Ugye a börtönben jelentősen hatott rá a zen filozófia. Na ha nem is lett zen mester, de azért “zen-ish” figurának mindenképpen nevezhető, jó kis monológjai vannak, meg elmélkedései. Emellett meg árad belőle valami lazaság, coolság, nem tudom, nekem végig ez volt az érzésem.

Harmadik pozitív élmény, hogy végre nem CSI szerű ügylezárások vannak, értem itt ezalatt például, hogy nem egy hajszáldarabból jönnek rá, hogy a tettes két héttel korábban hol reggelizett és mit. Ez csak ilyen hasamraütök példa volt, de aki látott már akár egyetlen részt az említett sorozatból, az tudja mire gondolok. Na a Life nem ilyen. Itt teljesen hétköznapi apróságok lendítenek az ügyön, ráadásul még nem is lógnak ki, nem tűnik logikátlannak. Végre azért egy életszagúbb cucc e téren. Mellesleg meg az ügyek jók, néhol csavarosak, néhol viccesek. Az egyik kedvenc a hűtő előtt talált, “félbevágott” hulla.

Az a kevés akciójelenet, ami van, az szerintem megállja a helyét, meg van azért 1-2 látványosabb darab is, de érezhetően nem erre mentek rá, ami nekem nem is jelentett túl nagy problémát. Azzal meg nem értek egyet, hogy az első pár rész nem pörög azon a színvonalon, amin az utolsó pár. Engem már az első rész is meggyőzött arról, hogy érdemes volt elkezdeni.

A sorozat szerintem legnagyobb hibája, hogy csak 11 rész az első évad, ez a csonkaság meg nem éppen a legjobb dolog, mert amikor már belelendülnének a dolgokba, akkor szakad félbe az egész és várhatunk baromi sokat a következő szezonra. Azért a végére kapunk egy kisebbfajta cliffhangert, ami mégsem üt valami nagyot, mert valamennyire érezhető is volt, másrészt meg az átívelő szál nem az erőssége a sorozatnak, sokkal jobbak az epizódikus kis történések. Talán ha kissé máshogy próbálják belevinni a főszálat, vagy sokkal több időt szánnának rá, akkor mást gondolnék.

Így az írás végére meg a pontszám, ami nálam egy erős 7/10, mert a néhány hibája ellenére nagyszerű kikapcsolódást nyújt, azon kevés nyomozós cuccok egyike, amit gyorsan végignéztem, illetve amit szívesen néztem volna még tovább is.

Gake no Ue no Ponyo (Ponyo on the Cliff by the Sea) trailer

Nem rég akadtam rá a legújabb Hayao Miyazaki (Studio Ghibli) film első trailerére, de itt a helye. A film elvileg elkészült, a Japán mozikban július 19.-étől megtekinthető. Szerintem a mű a Ghibli filmeket szeretőknek kötelező darab, a trailer alapján leginkább a Totoro-hoz hasonlítható. 

Lehet reménykedni, hogy eljusson a hazai mozikba. 

A kevés infoért link ANN-re.

Strange Wilderness

Itt egy újabb film, ami elég erősen megosztja a közönséget. Látszik ez talán az imdb pontszámából is, ami finoman fogalmazva nem a legmagasabb, de ha csak azt nézem, hogy ez is egy idióta szétesett vígjáték, mint akár a Hé haver, vagy a Harold & Kumar (Kalandférgek), akkor biztosan mondhatom, hogy ez a film nem való mindenkinek. Én erős késztetést éreztem arra, hogy megnézzem, mert egyszerűen szeretem az idióta vígjátékokat. Már most megmondom, hogy nem csalódtam.

Röviden a történet annyi, hogy Peter Gaulke (főhősünk) megörökölte apjától a Strange Wilderness c. állatokról szóló tv műsort, de mivel béna, hülye és szerencsétlen, ezért persze nem olyan sikeres, a tv társaságnál is rájuk fenyítenek, mert a nézettség esik, két hetük van, utána cancel. Valami nagy dologra készülnek, pont kapóra jön, hogy az apja egyik régi haverja felajánl egy térképet, ami elvezeti őket bigfoothoz. Ez elég jónak ígérkezik, el is indulnak, persze van konkurencia is, ahogy az kell.

A film konkrétan egy idióta vígjátékba oltott road movie. Főhőseink átutaznak pár országon, különféle vicces helyzetekbe kerülnek és nem hazdutolják meg önmagukat közben. Ja igen, forgatnak is, de nem kell elképzelni semmi komolyat, jellemző a filmbéli tv showra, hogy közük nincs a témához, mindenféle baromságot mondanak, szart se tudnak az állatokról.

A rendező Fred Wolf, de én nem ismerem semelyik másik művét. A színészek is rendben voltak részemről, legalábbis hozták azt a színvonalat, ami egy ilyen filmbe kell. Van itt Steve Zahn (Saving Silverman, National Security), Ashley Scott (csaj a Jericho-ból) meg Jonah Hill (Forgetting Sarah Marshall, Superbad, Knocked Up, Accepted), viszont az egyik legnagyobb figura a filmben a Justin Long (Die Hard 4.0, Accepted, Idiocracy) által hozott Junior.

A végére annyit, hogy egy próbát megér, de már az első 10-20 perc után eldönthető, hogy tetszeni fog-e. Részemről egy 7/10 simán jár rá. A cápás poén miatt gondolkodtam, hogy adjak-e rá 8-at, de inkább marad az erős 7-es pontszám.

Harold and Kumar Go to White Castle (Kalandférgek)

Újabb Danny Leiner cucc került terítékre pár hete. Az élmény már annyira nem friss, de hiba lenne nem írni róla, hiszen azóta van már második része is, amit még nem láttam sajnos.

Ez a film is tökéletesen beleillik az idióta vígjáték kategóriába, talán a Dude-hoz hasonlítanám, az lehet a legjobb példa rá, hogy milyen is ez. Aki azt látta, azt tudhatja miről is beszélek. Aki azt utálta, az szerintem ne is olvasson tovább, mert itt is valami hasonlót kap az ember.

Harold (John Cho) és Kumar (Kal Penn) két fűarc, akik egyik este megéheznek, majd egy reklám hatására kitalálják, hogy elmennek a White Castle-be (gyorsétterem) és megesznek egy csomó burgert. Útjuk meglehetősen érdekes és kalandos, mondhatni abszurdabbnál abszurdabb helyzetekbe kerülnek, amik azért gyakran mosolyt csaltak az arcomra.

A színészeket megpróbálom letudni gyorsan, mert semmi különlegeset nem alkottak, de nem is lógott ki a sorból. Mindenki viszonylag jól hozta a figuráját. Egyvalakit emelnék ki, Neil Patrick Harrist – akinek a sitcomtörténelem (na jó, ez így azért erős túlzás) egyik legnagyobb figuráját köszönhetjük – igaz itt csak cameozott egyet, de feldobta a hangulatot azért.

Túl sok mindent nem érdemes elemezni a filmen, mert ez sem egy mélyfilozofikus mű az élet értelméről. Nincs is ezzel semmi baj, aki csak szórakozásra vágyik és még az ilyen stílusú filmeket is szereti, annak jó választás lehet. Részemről egy erős 7/10-et érdemel. Tudom, szar az ízlésem, meg amúgyis …

Vantage Point (Nyolc tanú)

Szeretem az akciófilmeket, de szerintem ezt már leírtam párszor, pont ezért szántam rá magam arra, hogy ezt is bevizsgáljam. A film mindössze 90 perces, igazán pörgős szinte végig, de azt még azért bevezetőnek annyit, hogy ezen sem kell túl sokat gondolkozni.

Na nézzük a történetet. Az amerikai elnök Spanyolországba utazik egy nemzetközi csúcstalálkozóra, amin a terrorizmus elleni harcról, küzdelemről tárgyalnak. A beszéd közben persze merényletet követnek el ellene, lelövik, meg bomba is robban és a film az ezutáni káoszban játszódik, ahogy bemutatják nekünk több szemszögből az eseményeket és üldözik a terroristákat.

A film legnagyobb erénye éppen ez a több szemszögből bemutatósdi, nagyon sorozatosan oldják meg, sok kis mini cliffhangerrel, felpörgetik az eseményeket, de a csattanó előtt visszatekernek és jön egy következő figura aki szerint látjuk az eseményeket. Itt az egész nagyon pörög, végülis az egész film kb egy-másfél órát dolgoz fel, 20 percet a merénylet előtt és a többit utána. Minden szemszög ad azért egy kis pluszt a történethez, derülnek ki a dolgok. Na persze nem kell túl bonyolult dolgokra gondolni.

A jó dolgoknál emelném még ki azt a pár színészt, akik szerintem jól teljesítettek, úgy mint Forest Whitaker a turista szerepében és Dannys Quaid, mint titkosügynök. Szerintem ők kihozták a szerepükből amit tudtak. Van még egy Matthew Fox (Lost) is, de ő eléggé semmilyen, csakúgy mint a szereplők többsége, bár ez szerintem betudható annak is, hogy a karakterek is eléggé semmilyenek, idő sincs arra, hogy bemutassák őket, plusz nem is erre ment itt ki a játék.

A látványt lehet dícsérni, a legtöbb esetben rendben volt. Itt említeném még meg a film legjobb képsorait, mégpedig az autós üldözést a szűk kis utcákon. Igazából sosem fog felérni egy Bourne trilógia bármelyik epizódjához, sem minőségben, sem izgalomban, de attól még jó volt ez. Ja igen, és itt lehet észrevenni a film egyik legnagyobb bakiját. A látványhoz még annyit, hogy ami marhára nem tetszett, az a robbanás volt, ráadásul baromira unalmas volt mikor már negyedszerre láttam ugyanazt, lényegében ugyanabból a beállásból.

Hibák közé lehetne sorolni jópár dolgot, többek között a rengeteg bakit és baromira nem reális helyzetet, amit el kell néznük ahhoz, hogy ne hagyjuk abba a film nézését. Ide jöhetne még azt hiszem az, hogy a fordulatok nagyrészt kitalálhatók, túl sok újdonságot nem fedeztem fel. Az pedig már csak hab a tortán, hogy kapunk egy gyönyörű hepiendet, ahogy az kell, mindenki boldog, teljesítette a feladatát, elérte a saját maga kis győzelmét.

Attól függetlenül, hogy mennyi negatívummal rendelkezik a film én nem bánom, hogy megnéztem, agyatlan kikapcsolódásnak jó volt, az a másfél óra sem sok és még pörgős is volt. Ez így szerintem 5/10, majdnem többet adtam, de a hepiend elvette a kedvem. Mellesleg pg13.

Az még ide kell írni, hogy újabb fergeteges magyar cím született kérem, Nyolc tanú FTW! Kár, hogy kurvára nincsenek nyolcan.

Régi cuccok

Ma elszórakoztam egy darabig a bloggal és most már megtalálható és olvasható rajta egy csomó régi bejegyzés amit eddig nem tettem ki. Szóval aki akar, az kedhet olvasgatni. 

Így visszanézve néhány régebbi írást, elég fura élmény volt, meg azóta néhány filmmel/sorozattal kapcsolatban megváltozotta véleményem, de már nem változtatok a pontokon, meg semmin. És most pedig megyek nézek valamit.