Life (Életfogytig zsaru) Season 1

Már akkor eldöntöttem, hogy nézni fogom ezt a sorozatot, amikor az első hírek napvilágra kerültek róla, még annak ellenére is, hogy nem rajongok a nyomozós cuccokért. Több oka is volt, amiért látni akartam, az egyik, hogy az a Damian Lewis az egyik főszereplő, aki Az Elit alakulatban szerintem nagyszerű alakítást nyújtott és valahogy éreztem, hogy ebbe a sorozatba is hoz majd valami pluszt. A másik, hogy tetszett az alapkoncepció, bármennyire is egyszerű.

Hogy mi az alapsztori? Charlie Crews börtönbe kerül 12 évre egy olyan bűncselekményért, amit nem ő követett el. Egyszerűen ráverték a balhét. A börtönben teljesen megváltozik, majd 12 év után szabadul, visszatér a szolgálatba, de ezúttal már nyomozóként (a kártérítése része), illetve kap egy jelentős összeget. Ezután természetesen belekezd a saját kis nyomozásába, megpróbálja kideríteni, hogy ki miatt került börtönbe.

Ez ugye így elsőre eléggé sablonosnak hangzik. Amiért viszont jó, az a két főszereplő közötti valami, amit egyszerűen csak jó nézni. Charlie és a társa Dani Reese (Sarah Shahi) közötti mindennapos csipkelődés, meg az egymásnak oda-oda szúrás, de itt nem kicseszésre kell gondolni. Emellett viszont baromi jó csapatot alkotnak együtt, még ha mind a kettőjük eléggé érdekes személyiség is. Az okosok erre azt mondanák, hogy jó a szereplők között a “kémia”. Ha már viszont belekezdtem a karakterekbe, akkor még ide kell írni, hogy a Charlie pénzügyi tanácsadóját, Ted-et játszó Adam Arkin és az ügyvédét alakító Brooke Langton karaktere kaphatott volna több szerepet, mert ígéretesnek tűnnek, de nincs meg a lehetőségük kibontakozni. Karakterek terén és színészi alakításban összességében senkiben nem csalódtam.

A másik pozitívum, amit így hirtelen fel tudok hozni, az Crews személyisége. Ugye a börtönben jelentősen hatott rá a zen filozófia. Na ha nem is lett zen mester, de azért “zen-ish” figurának mindenképpen nevezhető, jó kis monológjai vannak, meg elmélkedései. Emellett meg árad belőle valami lazaság, coolság, nem tudom, nekem végig ez volt az érzésem.

Harmadik pozitív élmény, hogy végre nem CSI szerű ügylezárások vannak, értem itt ezalatt például, hogy nem egy hajszáldarabból jönnek rá, hogy a tettes két héttel korábban hol reggelizett és mit. Ez csak ilyen hasamraütök példa volt, de aki látott már akár egyetlen részt az említett sorozatból, az tudja mire gondolok. Na a Life nem ilyen. Itt teljesen hétköznapi apróságok lendítenek az ügyön, ráadásul még nem is lógnak ki, nem tűnik logikátlannak. Végre azért egy életszagúbb cucc e téren. Mellesleg meg az ügyek jók, néhol csavarosak, néhol viccesek. Az egyik kedvenc a hűtő előtt talált, “félbevágott” hulla.

Az a kevés akciójelenet, ami van, az szerintem megállja a helyét, meg van azért 1-2 látványosabb darab is, de érezhetően nem erre mentek rá, ami nekem nem is jelentett túl nagy problémát. Azzal meg nem értek egyet, hogy az első pár rész nem pörög azon a színvonalon, amin az utolsó pár. Engem már az első rész is meggyőzött arról, hogy érdemes volt elkezdeni.

A sorozat szerintem legnagyobb hibája, hogy csak 11 rész az első évad, ez a csonkaság meg nem éppen a legjobb dolog, mert amikor már belelendülnének a dolgokba, akkor szakad félbe az egész és várhatunk baromi sokat a következő szezonra. Azért a végére kapunk egy kisebbfajta cliffhangert, ami mégsem üt valami nagyot, mert valamennyire érezhető is volt, másrészt meg az átívelő szál nem az erőssége a sorozatnak, sokkal jobbak az epizódikus kis történések. Talán ha kissé máshogy próbálják belevinni a főszálat, vagy sokkal több időt szánnának rá, akkor mást gondolnék.

Így az írás végére meg a pontszám, ami nálam egy erős 7/10, mert a néhány hibája ellenére nagyszerű kikapcsolódást nyújt, azon kevés nyomozós cuccok egyike, amit gyorsan végignéztem, illetve amit szívesen néztem volna még tovább is.