Random anime

Még a múltkor eldöntöttem, hogy nem fogok részenként blogolni semmit, egyszerűen nem az én műfajom, hogy minden epizódról írjak egy oldalt, meg időm sincs rá. Helyette összedobok majd időnként egy-egy ilyen postot. Na akkor jöjjenek azok a sorozatok, amiket jelen pillanatban követek:

- Wolf’s Rain: A 6. résznél járok, anno elkezdtem már egyszer, de valamiért félbehagytam. A történet tetszett már akkoris és a karakterek nagy része szimpatikus is volt, de akkor is az volt vele a bajom, mint most, hogy egyszerűen baromira lassú. Legalábbis nekem. Ami érdekes még, hogy itt zavar a lassúság, de más sorozatnál meg kifejezetten tetszett.

- Code Geass R2: 13 rész után annyit mondok, hogy WTF. Nem tudom pontosan most, hogy melyik rész volt az iskolai filler, de az nagyon nem kellett volna, kicsit fel is húzott agyilag ott a sorozat, de utána szerencsére jobbra fordultak a dolgok. Attól az egy résztől eltekintve szerintem tartja az első évad színvonalát, néha baromi jó dolgokat húznak meg a készítők, egy-két alkalommal viszont mellényúltak, de összességében pozitív az összkép idáig.

- Macross Frontier: A Macross Zerot imádtam és már akkor eldöntöttem, hogy meg fogom nézni az eredeti sorozatot is egyszer, plusz a Plus is rajta van a listán. A Frontiert viszont nézni kell, ha már most megy, és milyen jó választás volt. A sorozat látványorgia, ezt nyugodtan elismerheti mindenki, baromi szépen animált, látványos, néha BSG-re emlékeztető harcjelenetekkel. A karakterek többsége szimpatikus, bár főhősünk mintha kissé nőies lenne. Mondjuk ez teljesen lényegtelen, a sorozat a 10. részbeli kikacsintásával (a filmforgatásról beszélek, amikor a Zero-t forgatják) teljesen megvett kilóra, úgyhogy bármilyen szar lesz a folytatás én végignézem. A 13. rész jön majd most nálam, kissé ezzel is lemaradtam.

- Soul Eater: Megintcsak le vagyok maradva, egyrészt mert a Rumbel féle verziót követem, másrészt meg belefér, hogy várni kell rá, úgyis van mit nézni mellette/helyette. Jó kis ökörködés ez, ahogy azt már írtam korábban is. Viszont a Black Star – Tsubaki páros bekerült a kedvencek közé azután a rész után, amikor Tsubaki megmutatta, hogy tud ő is harcolni, méghozzá nem is akárhogy.

A legnagyobb élményt a végére hagytam, ez pedig nem más, mint a:

- Tengen Toppa Gurren Lagann: Érdekes kis sorozat, iszonyat hangulat árad belőle, baromi szép és jobbnál-jobb karaktrekkel pakolták tele. Az már más kérdés, hogy egyik sem normális, a történet is vicces és úgy általában a sorozat nem veszi magát komolyan, de ez tetszik benne nagyon. Modjuk ez főként az első felére igaz, mert a későbbiekben áthajlik drámába főképp, az egy-két viccesebb jeleneten kívül nem volt az, mint az első 14-15 résznél, hogy könnyesre röhögtem magam. Most így 19 rész után baromi elismerően bólogatok, hogy ez bizony kurvajó és benne lenne a top10es listámban, feltéve ha csinálnék listákat. Ja igen, mégvalami. Azt már az elejétől fogva gyanítottam, hogy Rossiu egy köcsög, de most már végképp beigazolódott az elméletem. Die Rossiu, DIE!

A közeljövőben megpróbálok valami értelmeset összehozni a Gankutsuou-ról, mert pár napja fejeztem be, de még erőt gyűjtök, hogy ne komplett baromságokat írjak róla. Baromira tetszett, éppen ezért ‘csak jót, vagy semmit alapon’ próbálom megírni majd a véleményemet.

Trailer: Punisher War Zone

Ultrabrutál Punisher trailer egyenesen a Comic Con-ról. A bodycount megvan, a zene is passzol szerintem, ráadásul Ray Stevenson kurvajó választásnak néz ki eddig. Várós.

Trailer: Ponyo on the Cliff by the Sea

Végre van olyan trailer, amibe nem pofáznak bele a háttérből, szóval lehet nézni a legújabb Miyazaki film előzetesét.

Trailer: Watchmen

Ütős kis Watchmen trailer, remélhetőleg a film is ütni fog rendesen. Nem is érdemes a részletekbe menni, a hangulat egyelőre megvan.

Fool’s Gold (Bolondok aranya)

Anno láttam a trailerét ennek a filmnek, amiből nagyjából leszűrhető volt, hogy mit is kaphatunk majd, ha megnézzük. Az ígérteknél se többet, se kevesebbet nem nyújtott és ez jól is van így.

Benjamin Finnegan kincsvadász, elvált a feleségétől, Tesstől. Annak a 18. században elsüllyedt spanyol hajónak a rakományát keresi, amit “a királynő hozománya”-ként emlegetnek. Ez baromi sok aranyat, drágakövet és mindenféle értékes cuccot takar. Egy a baj, mégpedig az, hogy Bennek baromi sok a tartozása, kb 60000$-al lóg a helyi nagymenőnek, akit TapsiHapsiként (igazából fogalmam sincs minek fordították a szinkronban, az eredetiben Bigg Bunny, de a kritikában marad tapsiHapsi) ismernek és rapper. Ráadásul nem nézi jó szemmel, hogy Ben elsüllyeszti a hajót is, amivel keresték a kincset, a pénze meg benne áll a kutatásban. Amikor azonban Nigel Honeycutt, a multimilliárdos Kay Westnél köt ki, Ben meglátogatja. Persze Nigelnél dolgozik a volt neje is, de Ben meggyőzi Nigelt, hogy keressék meg a kincset, hisz ehhez ért ő igazán. Pontosabban a kincskereséshez, az ahhoz való pénzszerzéshez, illetve a harmadik kérdésre a felesége megadja a választ. TapsiHapsi persze felbérel egy riválist, bónuszként megfenyegeti Bent, hogy neki bizony kell a kincs.

Ennyi lenne hát a hatalmas történet. Nem egy nagy eresztés, de nem is vártam semmi komolyat ehhez a filmhez. A színészek sem teljesítenek valami egetrengeten karaktereik szerepében, de van akinek ez csupán rutinmunka. Donald Sutherlandről beszélek. Ugye Kiefernek baromi jól megy az egyszemélyes hadsereg megformálása, Donaldnak pedig csupán ki kell ráznia a kisujjából a milliárdos úriembert. Aztán ott van még Matthew McConaughey, aki hozza a kívül-belül szörfös dude-ot, semmi extra, maradjunk az átlagosnál, van pár jobb pillanata azért. Kate Hudson játéka nekem viszont tetszett, ráadásul elbűvölő is tud lenni indennek a tetejébe. Sidekicknek van egy Ewen Bremmerünk, Alexis Dziena pedig szállítja a tipikus eyecandyt.

Amiért működött nekem ez a film, mert egyrészt kevés kalandfilmet kapunk mostanában, másrészt pedig baromi jó trópusi hangulat árad az egészből, a helyszín gyönyörű, az egész könnyed, nem akar láthatóan semmi mélyebb gondolatot beleszőni az egészbe és ez jól is van így. A szép látványon kívül kapunk még rengeteg víz alatti képet, ami megintcsak jó, aztán van egy kis csihi-puhi, üldözés, futkározás meg akció, ahogy az lenni szokott és kell is.

A film jellegéből adódóan az egyik negatívum, hogy nem nagyon ismerjük meg a karaktereket, holott azért szereznek egy-két jobb pillanatot így is (pl a meleg szakácsokon lehet azért vigyorogni néha), a másik pedig, hogy jellemfejlődést ne várjon senki. Ezt már nem is írom a negatívumok számlájára, mert nem is vártam, de gondoltam megemlítem. Még idevésem, hogy az egy-két következetlenségen és szerintem hülyeségen, illetve hibán kívül a történetben nem kívánok nagyon negatívumokat emlegetni.

Végszóként annyit, hogy egy unalmasabb délutánra ajánlható a film, vagy azoknak, akik csupán kikapcsolódni akarnak, de túl sokat gondolkozni nem. Kincskeresős-kalandfilmes embereknek is megérhet egy próbát. Részemről 5/10, lévén egyszer simán jó volt, de az újranézése nem valószínű.

One thing PC users can do that Mac users can’t.

Netezgetek itt éjszaka nyugodtan (többé-kevésbé), amikor ráakadok erre az oldalra. Egy igazi gyöngyszemről van szó, bár nem mai darab. Néhányan lehet, hogy ismerik is. Én konkrétan ezen “post” elolvasása után (és közben is) sírtam a röhögéstől. Amúgy nem vagyok Mac meg Apple utáló, Ipod-om is van, meg szívesen beruháznék egy MacBookra, de a gyerek egyszerűen vicces, függetlenül attól, hogy baromira tapló stílusban ír.

Looks like your Macs aren’t perfect after all, which leads me to my second point:

2. Fuck you.

Itt van még egy összehasonlítás, iPhone kontra Nokia E70.

You’ve probably never heard of the E70 because Nokia’s marketing team is busy finding every last dick in the universe to suck, so I’m going to do their job for them and tell you about this product. And no, I’m not being paid to do this. I’m just tired of the iPhone fanboys shooting huge sticky wads and high-fiving each other (literally) over their stupid cellphones.

First of all, the E70 has a full keyboard, not some shitty stripped down, tap-and-pray smudgy piece of shit. Nokia uses a technology that’s even more advanced than the iPhone’s tap screen, allowing you to actually feel the keys you press as you’re pressing them! The technology is called “tactile response,” and it allows you to do things like dial a phone number without staring at your screen like a shit-chucking ape. In fact, every other cellphone ever made has this technology, sometimes called “buttons.”

Azt még ideírom, hogy nem csak az applet szidó írások vannak, elég változatos a felhozatal.

Quantum of Solace Gameplay video

Na ha már volt trailer korábban, akkor kipakolom a készülő játékról is a gameplay videot. Engem nem győzött meg, de ha belegondolok, hogy a filmből-játékot, illetve játékból-filmet adaptációk általában szarok, akkor nem is várok sokat.

Trailer: Quantum of Solace

Kicsit későn, de én is kiteszem a 22. Bond film trailerét, igaz csak gagyi youtubeos videoként. Aki akarta, az már úgyis megnézte valahol. Meg amúgyis elérhető már HD-ben is.

Akció az lesz bőven, ahogy elnézem, csak remélem most azért nem olyan “favágó” Bondot kapunk, mint a Casino Royaleban. Nembaj, azért várom.

Köszi WordPress!

Nézegetem nyugisan a blog archívumát, részben azért, hogy egy esetleges témaváltásnál melyik mutatna jól, erre mit találok? Jópár filmes írásnál eltűntek a képek. Pedig határozottan emlékszem, hogy amikor áthoztam a régi címről a postokat, akkor feltöltöttem a képeket is. Most tölthetem fel újra szépen ezeket, pedig kurvára nincs kedvem feltölteni!

Azért is köszi a wordpressnek, hogy nem lehet ám csak úgy egy új témát feltölteni, ha az egyszeri júzernek olyan kedve van és még talált is egy pofásan kinézőt. Nem, legyen saját tárhelyed, külön domain, ott azt csinálsz amit akarsz. Ez kurvajó amúgy, mert az ingyenes tárhelyek szarok, fizetni meg jelen pillanatban nem fogok ilyesmiért, ha meg már ezért fizetnék, akkor vennék domain nevet is. Mindegy. Részben meg én vagyok béna.

Szóval duplán a kurva életbe. A szokásos whiny postot olvastátok.

Forgetting Sarah Marshall (Lepattintva)

Íme itt van egy újabb film, aminél feltűnik Judd Apatow neve. Mondjuk itt “csak” mint producer volt jelen, de olyan filmeket köszönhetünk neki, mint a Felkoppintva (Knocked Up), vagy a 40 éves szűz (The 40 Year Old Virgin), sorozatfronton pedig a nagyszerű Freaks and Geeks-et és az Undeclaredet. Még meg kell említenem a Superbad-et, mert az is az utóbbi idők egyik legjobb vígjátéka és azt ugyan nem rendezte, de ott is, mint producer azért jelen volt.

Az elvárásaim megvoltak tehát a Forgetting Sarah Marshall-al szemben is, egyrészt, mert Apatow a nevét adta hozzá, másrészt, mert megint feltűnik jópár színész, akikkel szívesen dolgozik együtt, legnagyobb örömömre. Nem akarom hosszasan sorolgatni a neveket, de például Jonah Hill, vagy Bill Hader, aki a Superbad egyik idióta rendőrét nagyszerűen alakította, plusz nem utolsó sorban Jason Segel, aki az írói munkálatokban is részt vett. A rendező pedig az a Nicholas Stoller, aki anno az Undeclaredből is rendezett három részt.

A történet eléggé egyszerű. Peter Brettert dobja a barátnője öt évnyi együttélés után. A nő nem más, mint Sarah Marshall, sikeres sorozatszínésznő, aki egyszerűen ráunt a srácra. Peter zeneszerző, ő írja abba a sorozatba a zenét, amiben Sarah játszik. Miután lapátra tették, meglehetősen összeszakad, majd átlép abba a stádiumba, amikor megdug mindent, ami mozog, de ez sem tudja túlságosan felvidítani. Barátai unszolására vakációra megy, elutazik hawaiira. A szállodában összefut Sarah-val, pont a megfelelő személlyel, de eldönti, hogy marad. A napjait főként piálással és siránkozással tölti, de azért közben megismerkedik a szálloda egyik recepciósával, Rachel-el, akivel szép lassan egymásba gabalyodnak. Plusz talál jópár barátot a helyiek és az éppen ott nyaraló fiatal házaspár személyében.

Mint ahogy az lenni szokott, itt is megkapjuk majd a hepiendet, de szerencsére nem térdig érő nyáltengerben tocsogva teszik mindezt. Az tény, hogy ez egy, a megszokott fordulatokkal operáló, ám meglehetősen jó kis romantikus vígjáték, de egyszerűen a humort annyira jól vegyíti bele a történetbe, hogy minden hibáját képes vagyok elnézni, egyszerűen az altesti humor megdobja az egésznek a hangulatát. De a többi vicces jelenet is rendben van, a néhány hangosan röhögős jeleneten kívül én szinte végigvigyorogtam a filmet, jónéhány esetben a szereplők szerencsétlenkedése miatt, de van egy-két meglehetősen jóféle, idézhető beszólás is. A humor mellett van egy kis drámázás is, amit nem éreztem erőltetettnek, sőt meglehetősen ügyesen volt megoldva, meg jellemfejlődés a film végére főhősünk részéről.

A két női főszereplőről annyit mondanék, hogy baromi jó választás volt mindkettő. Egyrészt Kristen Bell, mint Sarah Marshall. Tipikusan azt a fajta nőt játssza, akit nem bírok elviselni. Ettől függetlenül örültem, hogy rá jutott ez a szerep, holott kettejük közül most ő nyújtotta a gyengébb alakítást szerintem. Aki viszont nagyon kellett ide, az Mila Kunis. Egyszerűen jobb volt, baromira szerethető karaktert alakított, ráadásul gyönyörű, egyszerűen jó volt nézni. Itt is fennáll a ‘minden hibáját elnézem’ eset.

A Russel Brand által hozott Aldous Snow figuráját még meg kell itt említenem, mert ő az egyik legnagyobb humorforrás az egész filmben, akit nem lehet utálni, bármennyire is akarnánk.

Végszónak pedig annyit, hogy én baromi jól szórakoztam, szerintem a közeljövőben újra is nézem valamikor. Pontszámnak erős 7/10, érdemes csekkolni, egy próbát megér és egyéb közhelyek.