Íme itt van egy újabb film, aminél feltűnik Judd Apatow neve. Mondjuk itt “csak” mint producer volt jelen, de olyan filmeket köszönhetünk neki, mint a Felkoppintva (Knocked Up), vagy a 40 éves szűz (The 40 Year Old Virgin), sorozatfronton pedig a nagyszerű Freaks and Geeks-et és az Undeclaredet. Még meg kell említenem a Superbad-et, mert az is az utóbbi idők egyik legjobb vígjátéka és azt ugyan nem rendezte, de ott is, mint producer azért jelen volt.
Az elvárásaim megvoltak tehát a Forgetting Sarah Marshall-al szemben is, egyrészt, mert Apatow a nevét adta hozzá, másrészt, mert megint feltűnik jópár színész, akikkel szívesen dolgozik együtt, legnagyobb örömömre. Nem akarom hosszasan sorolgatni a neveket, de például Jonah Hill, vagy Bill Hader, aki a Superbad egyik idióta rendőrét nagyszerűen alakította, plusz nem utolsó sorban Jason Segel, aki az írói munkálatokban is részt vett. A rendező pedig az a Nicholas Stoller, aki anno az Undeclaredből is rendezett három részt.
A történet eléggé egyszerű. Peter Brettert dobja a barátnője öt évnyi együttélés után. A nő nem más, mint Sarah Marshall, sikeres sorozatszínésznő, aki egyszerűen ráunt a srácra. Peter zeneszerző, ő írja abba a sorozatba a zenét, amiben Sarah játszik. Miután lapátra tették, meglehetősen összeszakad, majd átlép abba a stádiumba, amikor megdug mindent, ami mozog, de ez sem tudja túlságosan felvidítani. Barátai unszolására vakációra megy, elutazik hawaiira. A szállodában összefut Sarah-val, pont a megfelelő személlyel, de eldönti, hogy marad. A napjait főként piálással és siránkozással tölti, de azért közben megismerkedik a szálloda egyik recepciósával, Rachel-el, akivel szép lassan egymásba gabalyodnak. Plusz talál jópár barátot a helyiek és az éppen ott nyaraló fiatal házaspár személyében.
Mint ahogy az lenni szokott, itt is megkapjuk majd a hepiendet, de szerencsére nem térdig érő nyáltengerben tocsogva teszik mindezt. Az tény, hogy ez egy, a megszokott fordulatokkal operáló, ám meglehetősen jó kis romantikus vígjáték, de egyszerűen a humort annyira jól vegyíti bele a történetbe, hogy minden hibáját képes vagyok elnézni, egyszerűen az altesti humor megdobja az egésznek a hangulatát. De a többi vicces jelenet is rendben van, a néhány hangosan röhögős jeleneten kívül én szinte végigvigyorogtam a filmet, jónéhány esetben a szereplők szerencsétlenkedése miatt, de van egy-két meglehetősen jóféle, idézhető beszólás is. A humor mellett van egy kis drámázás is, amit nem éreztem erőltetettnek, sőt meglehetősen ügyesen volt megoldva, meg jellemfejlődés a film végére főhősünk részéről.
A két női főszereplőről annyit mondanék, hogy baromi jó választás volt mindkettő. Egyrészt Kristen Bell, mint Sarah Marshall. Tipikusan azt a fajta nőt játssza, akit nem bírok elviselni. Ettől függetlenül örültem, hogy rá jutott ez a szerep, holott kettejük közül most ő nyújtotta a gyengébb alakítást szerintem. Aki viszont nagyon kellett ide, az Mila Kunis. Egyszerűen jobb volt, baromira szerethető karaktert alakított, ráadásul gyönyörű, egyszerűen jó volt nézni. Itt is fennáll a ‘minden hibáját elnézem’ eset.
A Russel Brand által hozott Aldous Snow figuráját még meg kell itt említenem, mert ő az egyik legnagyobb humorforrás az egész filmben, akit nem lehet utálni, bármennyire is akarnánk.
Végszónak pedig annyit, hogy én baromi jól szórakoztam, szerintem a közeljövőben újra is nézem valamikor. Pontszámnak erős 7/10, érdemes csekkolni, egy próbát megér és egyéb közhelyek.
Mila Kunis mennyivel jobb nő már, mint Kristen Bell? Nekem legalábbis sokkal jobban bejön.
Az írás jó, én is hasonló véleményen vagyok :)
Köszi a dícséretet, de szerintem az egyik legszarabbul sikerült írás kerekedett ki ebből, utólag még eszembe is jutott pár dolog, de már mindegy. :)
Ízlések és pofonok, erre én csak annyit mondok. Én azt mondom szeressük Kristent is :)