Még az elején szeretném leszögezni, hogy baromira nem rajongok a sport animekért, ez talán abból is fakadhat, hogy fiatalabb koromban az akkor a tv-ben is futó, azt hiszem Tsubasa kapitány címet viselő foci témájú anime egy életre elvette a kedvem a műfajtól. Az Over Drive viszont kellemes csalódás volt, megérte a bepróbálást.
Egy 2007-es műről van szó, amiben 26 részen át kapjuk az arcunkba a pg-13 mókát. A téma pedig az országúti kerékpárversenyek. Már csak emiatt is “kötelezőnek” éreztem, hogy belenézzek, ugyanis régebben sokat hajtottam én is a drótszamarat.
A történet nagy vonalakban. Shinozaki Mikoto egy szerencsétlen elsőéves középiskolás srác, nem jó semmilyen sportágban, eléggé különc figura, nem is nagyon szólnak hozzá, nincsenek barátai sem, ráadásul a felsőbbévesek rendszeresen csicskázatják, amit ő készségesen végrehajt.Természetesen szerelmes egy lányba, Fukazawa Yuki-ba, már kisgyerekkora óta. Történetesen Yuki tagokat toboroz az iskola bicikli klubjába, de nem annyira jószándékból, mintsem a jutalék miatt, amit a bátyja ad majd neki, ha beválik a jelentkező. Mint az várható, Mikoto belép a klubba. Szép lassan összebarátkozik Yousuke-val, Yuki bátyjával, aki történetesen a “csapat” vezéregyénisége, illetve ott van még Kouichi is, a kissé visszahúzódó, mindig segítőkész csapatjátékos. Hősünk hatalmas tehetségnek bizonyul, szorgalmasan eddz, a csapat pedig készül az egy hónap múlva esedékes helyi utcai versenyre.
Ami nekem nagyon tetszett, az az volt, hogy nem csak a sport része dominál a sorozatnak, hanem erőteljesen jelen van a humor is. Ez főleg az első pár részben vehető észre, amikor Mikoto próbál beilleszkedni a csapatba, amikor elkezd beszélgetni Yukival, ahogy szépen lassan megküzd a kisebb hétköznapi problémáival. Ugyanakkor később is jelen vanna ezek az elemek, csak már nem ennyire dominánsak. Átveszi a humor helyét a dráma, mert abból is van bőven. Nagyon ügyesen keverték a műfaji elemeket, megfelelő időzítéssel és ami a legfontosabb, nem visznek túlzásba semmit.
Pozitívumként megemlíteném még a karaktereket, illetve a jellemfejlődésüket. Mindegyik karakter, akire kicsit is több időt szántak a sorozatban, annak kellően kidolgozott jelleme van, sosem egyoldalú, kétdimenziós személyiségek, ráadásul fejlődésre is képesek. Jó példa erre Mikoto, aki rengeteg változáson megy keresztül, több féle szempontból is. Megemlíthetném Yousuke-t is, aki mindig is kissé “önző” volt, a csapatjáték sosem volt az erőssége, de ahogy halad előre a történet, látszik, hogy ő is tud azért változtatni a dolgokon.
Az animációt is pozitívumként hozhatom fel, mert amellett, hogy az egyszerűbb fajtából van, meglehetősen szép, élvezetes nézni, rengetegféle színt kapunk, ráadásul néhol gyönyörű tájképekkel operálnak. Annyit még hozzátennék, hogy egy vígjátékhoz képest simán jól néz ki a sorozat (Most hozhatnám ellenpéldának a School Rumble 2nd term-et, aminek néhol csapnivaló a rajzolása, de sehol sem kiemelkedő, de erről majd egy másik postban.), a biciklik animálása például baromira szépen sikerült, igaz ott látszódik, hogy CG, de nem zavaró. Mivel a sorozat főként a természetben játszódik, ezért alap volt, hogy kellenek a szép tájképek. Ezek is rendben vannak.
Ide írom még az openinget és az endinget. Az opening kellőképpen pörgős, tetszett, szépen animált, felpörget az epizód kezdetére. Az ending nemrossz, de miután megkapta a második verziót a sorozat, akkor már mindig áttekertem, egyszerűen nem illett a hangulatomhoz az a nagyon lassú szám oda a végére.
Abszolút pozitíumként lehet még felhozni azt, hogy a laikusoknak betekintést nyújtanak valamilyen szinten az utcai versenyek menetébe. Megtudhatjuk többek között, hogy hogyan is épül fel egy csapat, a csapaton belüli pozíciókat, illetve az egyes tagok szerepét a verseny alatt. Ezen felül ott van még a taktika, hogy hogyan lehet nyerni egy versenyen, az egyes tagok hogyan járulhatnak hozzá a győzelemhez. Persze, gondolom én, nem minden információ teljesen valós, de se igazolni, se cáfolni nem tudom.
Akkor jöhetnek a negatívumok, mert semmi sem tökéletes. Kezdésnek ott van a néhol baromira zavaró időhúzás, amitől a falra tudtam volna mászni. A régi Dragon Ball-os időket juttatta eszembe, de szerencsére itt nem megy ez sok-sok részen keresztül. Végülis túl lehet lépni rajta.
A másik a néhol baromi rosszul elhelyezett flashbackek voltak, amik igaz, hogy segítettek jobban megismerni a karakterek múltját, de mondom, néha baromi idegesítő volt, hogy pl a verseny közepén ezzel megy az idő.
A harmadik a verseny, ami durván 10-13 részen keresztül tart. Na most ezt szerintem le lehetett volna faragni 9-10 részre is, kicsit átalakítva a részeket, máshova elhelyezve a flashbackeket. Igazából annyiban volt ez zavaró, hogy sokszor félbeszakították az eseményeket. Amikor már újra rápörögne az ember a versenyre, akkor megint kirántanak minket és újra mást nézünk.
Az utolsó amit felhoznék, az pedig az, hogy a sorozat egyszerűen folytatásért kiált. Sajnos a mangát nem olvastam, de az egyik kolléga beszámolójából megtudtam, hogy annak nem így van vége (mellesleg az egész sorozat ugyanígy kezdődik, ugyanazzal a rövid képsorral). Nos, ezt döntse majd el mindenki maga, hogy rossz-e, vagy nem, de én el bírnék viselni egy második évadot.
Végszónak annyit, hogy bátran ajánlom mindenkinek, izgalmas, humoros sorozat, amiben dominál a biciklizés, de ugyanakkor tanulságos történetet is kapunk. Nem csak sport anime rajongóknak lehet szórakoztató, jó példa erre az enyém, szinte kedvet kaptam újra a kerekezéshez. Sport anime rajongóknak kötelező választás lehet. A pontszám pedig 8/10.
Kommentek